A regény nemzetközi sikere – több mint egymillió példány kelt el belőle, amikor kiadója már húszezerrel is elégedett lett volna a második kötetét kiadó, fiatal szerzőnőtől – a különleges elbeszélői pozíciónak köszönhető. A történetet ugyanis főszereplője meséli el, de a mennyből figyelve a földieket. Susie Salmont megerőszakolták és meggyilkolták, majd saját – komfortos – mennyországába került. Innen figyeli családját, és gyilkosát is. Drukkol az előbbieknek, hogy fel tudják dolgozni elvesztését, és reménykedik abban, hogy az utóbbi, Harvey bácsi valahogyan mégis lebukik és megkapja méltó büntetését.

A magyar fordításban nem teljesen indokolt címet kapó regény (The Lovely Bones) szerzőnője maga is nemi erőszak áldozata volt – ha terápiás célú regényről is van szó, mégis egyfajta hideg tárgyilagosság az, amely Susie-t jellemzi. A vele megesettek feldolgozása sokkal kevésbé hangsúlyos, mint családjának ábrázolása. A történteket feldolgozni képtelen apa, Jack, aki pontosan tudja, ki a tettes, de nem tudja bizonyítani, a tragédia elöl más karjaiba menekülő anya, Abigail, a különleges erővel életét folytató húg, Lindsey és a zárkózott öccs, Buckley, valamint a legszerethetőbb figura, Lynn nagyi Susie nélküli életét követhetjük figyelemmel a földön. Eközben a lánynak családja hiányán kívül csak az fáj igazán, hogy a szerelmet nem tapasztalhatta meg testközelből.

A fordulatot már rögvest a regény elején „letudja” a szerző: az első lapokon informál minket Susie arról, hogy mi történt vele, s viszonylag hamar ennek részleteibe is beavat. Azon izgulhatunk, hogy a tettes megbűnhődik-e, hogy a feleség kit választ, hogy az apa ép ésszel bírja-e ki mindezt, és lesz, hogy elgondolkozunk azon, mit gondoljunk egy-egy témafelvetésről.

A Komfortos mennyország fő erénye, hogy elgondolkodtat azon, hányféleképp nyúlhatunk a halál témájához az irodalomban, és hogy vannak-e az ízlésességnek irodalmi kritériumai, s egyáltalán esztétikai kategóriává tehető-e ez.

Alice Sebold: Komfortos mennyország (Cartaphilus)