Kaszás Géza producerként, íróként és főszereplőként jegyzett filmjében az amerikás helyett „ausztráliás” magyar festőt, Lévay Márkot játssza – kapcsolati kudarca elöl menekült a kenguruk földjére, most viszont muszáj hazatérnie, mert egy fillérje sincs. Menedzsere, Frank (Scherer Péter) segítségével tervezi visszaszerezni néhány képét megcsalt szerelmétől, aki azonban tíz éve halott.

A festmények az özvegyénél, Tárnok Bálintnál (Kamarás Iván) vannak, ő azonban semmi pénzért nem akarja visszaadni őket Lévaynak. A galériatulajdonos Éva (Gryllus Dorka) igyekszik segíteni Márknak a jogi utak megtalálásában, így hamar perre mehetne az ügy, ám közben Márk rájön – lehet, hogy Tárnok kislánya nem is az övé… Nem képekre, hanem gyerekre megy már a játék, amikor aztán mind ezek, mind a kislány eltűnnek, hogy aztán eljöhessen a kiérdemelt hepiend.

A filmben jó, hogy Rudolf Péter egy teljesen őrült festőt alakít. Jó, hogy Scherer menedzsere a leglehetetlenebb szövegekre képes és lopja a cukorkát, ahonnan csak tudja. És van, hogy egészen hollywoodi akar lenni egy-két jelenet, ezek közt pedig eltaláltak is akadnak. És jó, hogy Polyák Lilla filmben szerepel.

De nem jó például, hogy Kamarás Iván főnőkként a Polyák alakította titkárnőjével kerülgeti egymást, mert a két színész közt a vonzás nem tűnik hitelesnek. Lévay felismerésének pillanata – Tárnok lánya az ő lánya – túlnyújtott, giccsesen nevetséges lesz. Nem jó, hogy a film csak kilencven perc, de jóval többek tűnik. Az pedig csak egyszerű rejtély, miért érte meg a Blikknek nevével beszállnia a filmbe: a bulvárlap Lévay nevében közöl le egy nem általa tett nyilatkozatot a film sztorija szerint. Az Igazából apában jó perceket kioltják az elrontott pillanatok, így pedig ígéret, nem bizonyíték lesz a film.


Nézzen bele a film előzetesébe!