Beszélgetésünkben Rudolf Schenker újraértelmezte a visszavonulás hírét, és mint a zenekar szociálisan érzékeny, gitáros dalszerzője arról beszélt, hogy hite a mai napig nem kopott a klasszikus rock zenében, és lelkesen tekint a jövő felé.

Az önök előtt álló három éves turné ténye egy kicsit elhamarkodottá teszi a visszavonulás hírét!
– El kell mondjam, hogy a terv tényleg ez volt, csak közben elkészítettük az új albumot és annak hatására olyan új lendületet kaptunk, amit nem lehetett egyszerűen lecsillapítani. Emlékszem, amikor az új album hangzásán gondolkoztunk és éppen hevesen vitatkoztunk a zenei irányon, ott volt a menedzserünk is és azt mondta, hogy igazából ez lehet a legtökéletesebb pillanat karrierünk végének bejelentésére az albummal és persze a kapcsolódó turnéval. Először azt hittük, hogy viccel, de aztán mélyebben elgondolkoztunk rajta, és rá kellett jönnünk, hogy igaza van.

Ez pontosan mit jelent?
– Már akkor sem úgy képzeltük el, hogy felállunk egy színpadon és kihirdetjük az utolsó állomáson a feloszlást, vagy a visszavonulást. Zenélni fogunk továbbra is, ami a mi korunkban mindenképp tiszteletre méltó. Inkább arról van szó, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy megünnepeljük a Scorpions pályáját és megpróbáljuk összegezni mindazt, ami mögöttünk van, hogy ha évekkel később fel akarja valaki idézni a Scorpions-t, akkor ez az ünnepélyes pillanat, a csúcs képei villanjanak fel az emlékeiben. Nem csendben szeretnénk eltűnni, hanem éreztetni akarjuk, hogy karrierünk végén is van még bennünk annyi erő, hogy együtt partizzunk az egész világgal.

A színpadon mivel kívánják elérni ezt a hatást?
– Egy nagyon erőteljes és látványos rock show-ra készülünk, reflektorfénybe helyezve a Scorpions történelmét, felelevenítve az összes korszakot és évtizedet, hiszen rengeteg minden van már a hátunk mögött. Igazán nagy durranásra készülünk, szeretnénk, ha tényleg emlékezetessé válna a turné, és egy izgalmas utazásra invitálhatnánk az egész világot. Nem akarjuk, hogy azt gondolja a közönség, hogy itt vannak ezek az öreg emberek, akik Scorpions próbálnak lenni, de többé már nem azok. Azaz fontos, hogy megőrizzük a hitelességünket. Azt akarjuk, hogy ők is azt érezzék, hogy még él a Scorpions és valóban ez jelenti a Scorpions-t.

Milyen hangzás illik egy olyan albumhoz, ami az életművük egyfajta lezárásaként tekinthető? Visszanyúltak a kezdetekhez, vagy feladták a leckét a jövő nemzedékének?
– A digitális rögzítési technika miatt rengeteg irány nyílt meg előttünk a Sting In The Tail munkálatai alatt. Minden lehetőség adott volt, hogy egy ma is versenyképes lemezt építsünk fel, amellett, hogy nem kellett elvetnünk a klasszikus rockhangzást sem. Eddigi munkáink legsikeresebb dalait vettük alapul és egy olyan hangzást hozunk a lemezen, amibe akár ezek a dalok is beilleszthetőek. Ennek oka, hogy most nem az előremutató stílus volt a fő szempont, hanem az összegzés és az erősségeink összegyűjtése, természetesen új dalokon keresztül.

Ezek szerint úgy érzi, hogy már eltávolodtak a modern hangzásoktól?
– Nem erről van szó. Inkább arra gondolok, hogy bár a kilencvenes években a grunge és az alternatív zenék, majd később ezek válfajai váltak népszerűvé, de mi még itt vagyunk és a nyolcvanas évek velünk együtt újra élnek. Nem szégyelljük felvállalni az akkori zenék életérzését. Hazudnánk, ha az lenne a cél, hogy mindenkit meggyőzzünk ezzel a hangzással, de mindenesetre a legjobbat akarjuk kihozni önmagunkból.

Mennyire volt más most a dalszerző folyamat a Sting In The Tail-t megelőző lemezhez képest?
– Az előző lemezt Los Angeles-ben rögzítettük, de most fogtunk két svéd producert, név szerint Mikael "Nord" Andersson-t és Martin Hansen-t, és bevonultunk az én stúdiómba, Hannoverbe. Ez egy jól felszerelt helyszín, itt vettük fel például a gitárt, a basszust, sok éneket és a dobokat is. Sikerült egy jól átlátható helyzetet teremtenünk, amiben semmilyen nyomás nem nehezedett ránk és emiatt kényelmes és vidám volt a munka. Éppen ez az érzés hiányzott az előző lemez esetében. Nem volt kínlódás, minden olyan természetesen jött, ráadásul a két svéd producer nagyon megkönnyítette a dolgunkat a rendkívül professzionális hozzáállásával és még az sem volt gond, hogy néha Svédországba kellett miattuk utazni.

Terveznek a turné alatt valamilyen együttműködést régi barátaikkal, az Omegával?
– Ha Magyarországon játszunk majd, természetesen meg fogjuk hívni őket, hogy legalább egy közös dal erejéig lépjenek velünk színpadra. Nagyon jól emlékszem arra, hogy Klaust és engem meghívtak Budapestre még 1994-ben és akkor igazán élveztük a játékot abban a nagy stadionban. Ráadásul éppen ez után a koncert után született meg a White Dove, aminek magyar nyelven egészen más a címe (Gyöngyhajú lány- a szerk.). Emlékszem, amikor láttam őket előadni, nagyon beleszerettem ebbe a dalba. Egyébként egy hosszabb barátságról van szó és mindig jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Van esetleg olyan díj, elismerés, ami még hiányzik a listájukról?
– Igazából egy díj van, amire igazán büszkék vagyunk, és aminek talán a legnagyobb súlya van a szemünkben. Ez egy békedíj. Mihail Gorbacsov személyesen jutalmazott minket vele a Wind of Change című dalunkban képviselt szellemiség miatt. Volt alkalmunk beszélgetni is vele a viszontagságos közös történelmi múltunkról, és hogy ideje lenne barátságokat építenie a két népnek. Úgyhogy ez a díj egyfajta közeledés volt részéről a nyugat felé, a Szovjetunió összeomlásának előestéjén. Persze rengeteg más díjat is kaptunk, például a német ECHO életmű-díjat, de ismétlem, a legfontosabb a Gorbacsov-féle volt, amit a karrierünkhöz tudunk kötni, és ezt egyértelműen tudom mondani, emiatt nem is hiányoztat más a listáról.

Visszatekintve a pályájukra, melyik volt a legsikeresebb évtized a Scorpions számára?
– Egyértelműen a nyolcvanas évek. És mint ahogy azt már említettem, a nyolcvanas évek rockzenéje most megint nagyon aktuális, Mindegy, hogy milyen újabb stílust képvisel egy zenekar, ez a hangzás valahogy mindegyikükben ott van mélyen, és nem számít, hogy popból, grunge-ból vagy éppen más alternatív stílusból érkezik, mindegyik fogékony rá. Az olyan csapatok is, mint például a Green Day, szintén a régi bandákat szeretik leginkább, mindenki feléjük fordul ihletért és ezért olyan népszerű most is a klasszikus rockzene. Emiatt is egy jó alkalom nekünk, hogy egy igazán autentikus nyolcvanas évekbeli turné show-t mutathatunk be, annak minden fontos velejárójával.

Az elmondottak alapján összegezve az a hír, hogy visszavonulnak, egyszerűen nem igaz? Jól értelmezem?
– Igen, ahogy mondtam, nem vonulunk vissza, vagyis egy kicsit újraértelmezzük a létezésünket és a tervbe vett projektek prioritását. Én például kiadtam egy könyvet is Németországban, ami hamarosan szerte a világban elérhetővé válik. Rock Your Life a címe és Paulo Coelho írta az előszavát. De a testvéremmel is tervezek közös munkát, sőt a jövőben, mint dalszerző producer is dolgozom majd, kihasználva hogy rengeteg ilyen jellegű felkérés érkezik, izgalmas zenekaroktól. A dobosunk, James Kottack, a másik zenekarával is foglalkozik majd, de tényleg rengeteg mindent sorolhatnék még a többiekkel kapcsolatban is. Igyekszünk a maximumon pörögni, ami a kreativitásunkat illeti, és ez igaz a színpadra is. Pontos, hogy még mindig életerő sugározzunk, és ne hagyjunk elsorvadni egyetlen ötletet sem.

Megjelenés szinten mi várható még?
– Rengeteg archív anyag van a könyvtárunkban, amit egy speciális DVD-n szeretnénk bemutatni a közeljövőben. És visszatérve a visszavonulásra, én azt hiszem, hogy aki ennyi mindent tervez és csinál, az nem mondhatja magáról, hogy végleg pihenni tér.

JÁTÉKKÉRDÉS: Melyik Scorpions-albumon hangzott fel a Wind of Change, és mikor adták ki ezt a nagylemezt?

A nyertesek a Scorpions lemezét nyerik.

A megfejtéseket március 25-én 14 óráig várjuk az onlinejatek@metropol.hu címre. A nyertesek nevét aznap este tesszük közzé. A levelek tárgymezőjébe kérjük, írják be: Scorpions-játék.

Csak azok az e-mailek vehetnek részt a játékban, amelyekben feltüntették a megfejtő pontos címét és telefonszámát is. Egy embertől csak egy megfejtést fogadunk el. A nyereményeket postázzuk.