Gaudé húsz nyelvre fordított, keresett író, akinek kötetével most egy életműsorozatot indít a kiadó. A felütés kiválóan sikerült, az Eldorádó érzékenységről, stílusról és gondolati gazdagságról egyaránt tanúskodik.

A főhős egy hajóskapitány, akinek feladata közé tartozik a hazájába érkező illegális bevándorlók tengeri felderítése. A munkának néha drámai velejárói is vannak – így ismerkedik meg egy afrikai nővel, akinek gyermeke hal meg egy ilyen embercsempész hajón, melyet az éj leple alatt matrózai magára hagynak. Az asszony évek múltával keresi fel őt, hogy segédkezzen neki a bosszúban, ez az esemény pedig megváltoztatja egész életét.

A kapitány története mellett megismerkedhetünk egy bevándorló sorsával, a szálak pedig – talán nem meglepő – egy idő után természetesen összeérnek, hogy jobban megvilágítsák, miért is érezte úgy Gaudé, hogy ezzel a témával foglalkoznia kell. Közhelyek és a szánalomkeltés helyett egy nagyon drámai történettel teszi ezt a szerző, amelynek köszönhetően az Európai Parlamentben is elhangzott már részlet a regényből a bevándorlókérdést vitató ülésen.

De nem vitairatról van szó, ezt fontos hangsúlyozni – épp az a bravúr a kötetben, hogy az irodalmat és a valóságot finoman, jó érzékkel sikerült összefésülnie. Az így kapott kép nemcsak azt mutatja meg, miért menekülnek az afrikaiak szülőhazájukból, és miért nehéz nekik elhagyni otthonukat egy jobbnak remélt élet reményében, hanem segít meglátni minden csapdát, ami az új Eldorádó keresése közben rájuk vár.

Laurent Gaudé: Eldorádó (Cartaphilus Kiadó)