Kemény táblás, fényes papír védőborítós kötet volt, melynek címlapján néhány pufi arcú puttó unatkozott egy felhőn, szöges ellentétben azzal, amit a könyvecske az angyalokról mondott. A benne sorakozó történetek sora ugyanis mindenféle csodás angyali beavatkozásról szólt, olyasmiről, amit kislányok a vastag téli pehelypaplan alatt borzongva olvashatnak el.

Albom is valami hasonlót csinált meg ezzel a kötettel – a különbség az, hogy Isten ujja az angyalok módszereinél közvetettebben nyúlkál bele két főhősének életébe. Sőt, nem véletlen, hogy a cím nem csak isten, hanem csak egy kis hit kell.

Albom hitét legfeljebb ünnepekkor gyakorló zsidóként meglepetéssel szembeült gyermekkori rabijának kérésével, miszerint mondja el majd búcsúztatóját a zsinagógában, ha az idő elérkezik. Az író-újságíró a felkérést követően nyolc évig járt a Rebbéhez, Albert Lewishoz, aki hamarosan barátjává vált. Alkalma nyílt betekinteni abba a derűs hitbe, mellyel mindennapjait élte, elvesztett gyermeke és minden egyéb nehézség mellett.

Ezzel párhuzamosan Albom megismert egy lelkészt is, akinek élete egészen máshonnan indult, mint a rabbié. Sokgyermekes család sarjaként a rablásokat a dílerkedés követte, míg egy bandától rettegve könyörgött egy nem túl szép éjszakán saját háza mellett, hogy ne találják meg őt és családját. A sorsfordító éjszaka után egyenes út vezette őt addig, hogy segédlelkészből a legelesettebbek, egy hajléktalan közösség papjává váljon, segítve őket mindenben, amiben csak lehet.

A hit megélésének két nagyon eltérő módját mutatja be a Csak egy kis hit kell, bemutatva azt, hogyan hathat tömegek életére valaki, aki ugyanazt issza, amit prédikál, ráadásul karizmájával és önfeláldozóságával valós segítséget jelent. Nem isten létét próbálja bizonygatni a kötet – a közösség ereje mellett a hit hatalma az, ami a megkapó, hiteles és igaz történeteket kedvelőket megfoghatja Albom könyvében.

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell (Animus Kiadó)