– Ha valami elsőre ízlett, miért ne repetázzunk belőle? – kérdezi Christopher Sharrett, a filmtudományok professzora a Seton Hall Egyetemről.

A professzor szerint mindössze hat cég irányítja Hollywoodot, amelyek megnézik, mi volt nemrég siker, hogy aztán abból lehetőség szerint háromdimenziós remake-et csináljanak. – Ami nosztalgiát kelt az emberekben, az a stúdiókat elgondolkodtatja. A kilencvenes évek elején ezek a hatvanas-hetvenes évek tévésorozatai voltak.

Az ilyen, minden rizikót nélkülöző filmek tökéletes kikapcsolódást ígérnek, a folytatásokkal együtt.
– A filmek egy része arra épít, hogy az emberek végig gondolkodjanak az eseményeken, és állandóan feszültség alatt üljenek a vetítőteremben. A nézők sokszor inkább olyasmire vágynak, ami ismerős, amin nem kell jártatniuk az agyukat. Az ember meglátja, hogy van egy új Shrek-film, és arra gondol, hogy Shreket már ismeri, nem lesz nagy meló megnéznie a filmet.

Ezért sem meglepő, hogy most a nyolcvanas évek sikersorozatai kerültek terítékre Hollywoodban, az emberek pedig újra vágynának arra az ártatlanságra, amit akkor megélhettek – nem csoda, hogy előbb a Szupercsapat, majd most a Karate kölyök is újra vászonra került.

Sean Phillips, aki az első A titánok harcára és az eredeti Indiana Jones-filmekre is jól emlékszik, ma már a Yahoo! Movies igazgatója.
– Az ember örömmel mártózik meg a nosztalgiában, de talán nem is nekem szólnak ezek a filmek, hanem az azóta felnőtt új generációnak. Mi másodlagos közönség vagyunk – mondja.