– Úgy gondolom, ez is periodikus – mondja. – Olyan időszakban vagyunk, ami valószínűleg nem a legjobb pillanatunk a politikában, de ha megnézzük azt, amiket Jefferson és Adams csináltak egymással, azt találjuk, hogy az 1800-as választás meglehetősen erkölcstelen és gonosz volt. A dolgok változnak és periodikusak, szóval reménykedem. Az alaphangulatot kampányjelszavak adják, Clooney azonban tisztázni akarja, hogy ez nem egy politikai film – legalábbis szerinte nem. – Úgy gondoltam erre, mint egy morális választásokról, nem pedig politikai harcról szóló filmre – mondja.

– Tréfás erkölcsi mese ez, amit ha politikai környezetbe helyezünk, az problémát okoz. Nincs olyan ember, aki ne találkozott volna erkölcsi kérdésekkel. Mindenki hoz morális döntéseket, hogy jobbá váljon, és eközben bánthat másokat. A cél szentesíti az eszközt – mondja. Állítja, hogy a politikai környezet csupán véletlen – főleg ha figyelembe vesszük a jelen eseményeket. – Még jobb lett volna, ha a történet a Wall Streeten játszódik – mondja. Elismert filmjeivel, mint például az Egy veszedelmes elme vallomásaival és a Jó estét, jó szerencsét!-tel Clooney bizonyította, hogy rendezőként éppúgy megállja a helyét, mint színészként.
Szóval miben más Clooney a kamera mögött, mint akit a közönség ismer? Nem sokban.

– Gyakorlatilag ugyanaz a fickó, mint George Clooney, a színész – viccelődik. – Alapvetően ugyanolyan magas, ugyanolyan hajjal. Pontosan ugyanaz.
Azt hihetnénk, Clooney szeme előtt konkrét példák is lebegtek, amikor nagymenő politikusokat ábrázolt. Ő azonban állítja, hogy ez nem így volt.
– Tényleg nem használtunk fel semmilyen létező személyt a karakter kialakításához – mondja Clooney. 

– Az ember igencsak bajba kerülhet azzal, ahogyan ezt a kérdést megválaszolja. Nagyon sok példa lebegett előttünk, elég volt apróságokat ellesnünk.  De azok a nézők, akik konkrét párhuzamokat keresnek, az idejüket vesztegetik. – Az emberek azt gondolják, ez amolyan John Edwards-dolog (a volt elnökjelölt megcsalta a feleségét, és elbukott), pedig ez még azelőtt íródott, hogy az kipattan volna – mondja példaként Clooney. A fő baj azzal van, ahogyan az emberek a filmeket – főként a politikai témájú filmeket – és kultúrában elfoglalt helyüket érzékelik. – A filmek nem irányadók, mert két évbe is telhet, mire egy elkészül – mondja.

– Az emberek azt hiszik, hogy a filmek próbálják valahogy irányítani a társadalmat. Ha ez a film reflektál arra a cinizmusra, amin mostanában keresztülmegyünk,  az valószínűleg jó. Nem rossz dolog tükröt tartani, és belenézni. Nem rossz dolog megnézni, hogyan választjuk a képviselőinket.

A történet

A film Beau Willimon „Farragut North” című színdarabján alapszik. Egy fiatal, idealista kampánymunkásról (Ryan Gosling) szól, aki egy karizmatikus jelöltnek (George Clooney) dolgo­zik, miközben megismerkedik a politika sötét oldalával.