A kutatók – akik eredendően az asztma és a prosztatarák egyéb összefüggéseit akarták vizsgálni – maguk is hangsúlyozzák, hogy ezek még további vizsgálatokat igénylő eredmények. Bár az adatok meglehetősen látványosak, mégsem haladják meg lényegesen a statisztikai hibahatárt.

Az logikus és egyértelmű, hogy a rizikó növekedése szoros összefüggést mutat az asztma súlyosságával, illetve ennek megfelelően a használt gyógyszerek mennyiségével. A legnagyobb rizikónövekedés az úgynevezett súlyos asztmánál figyelhető meg. Szerencsére ez csupán az érintettek kisebb hányadát jelenti.

Abban minden szakember egyetért – és kérdésünkre ezt hangsúlyozták a Magyar Tüdőgyógyász Társaságnál is –, hogy ezek az adatok nem jelentik azt, hogy bárki felhagyjon a jelenlegi kezeléssel. A tüdő kezeletlen betegsége ugyanis azonnali, súlyos következményekkel jár.

Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetők: rohamokban jelentkező nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és mellkasi szorítás. Szintén az asztmára jellemző a görcsös, rohamokban jelentkező köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás után jelentkezik. Az asztmás köhögést úgy lehet elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített. A kezelés két fő iránya a gyulladás csökkentése és a hörgők tágítása.