Ahogy Saint-Exupéry kishercege is kifejti: „Az én rajzom nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. ” Mit is jelent valójában a kreativitás? Hogyan tudjuk azt megőrizni, fejleszteni? Tanácsok és tévhitek a kreativitással kapcsolatban.

Egy pici gyerek, amikor elkezdi megismerni a világot, korántsem úgy használja a tárgyakat, ahogy az rendeltetésszerű lenne: a fedőből cintányér lesz, a pohárból kalap, a kockából meg vonat. Mindaddig, amíg a szocializáció során nem gátolják kreativitását, ez a kíváncsiság-késztetés motiválja a kisgyereket, hogy egyre több formába, egyre többféleképpen ismerje meg a világot. A kreativitás magában foglalja a gondolatok szárnyalását és rugalmasságát, az eredetiséget, az ötletességet.
- Sajnos, ahogy a gyerek bekerül az iskolába, már megtanulja, hogy a kocka az kocka, a kör az kör, és ott abban a pillanatban a kreativitás elhalhat. Nagyon fontos lenne, hogy azt a mértéket, azt a beszabályozottságot, amit az emberi élet megkíván, megtartsuk, ugyanakkor, azokat a tehetséges momentumokat, ami a gyerekben benne van, semmiképp se gátoljuk – javasolta a lapunknak nyilatkozó klinikai szakpszichológus.

A kreativitás alkotóerő

A tudományos definíció szerint a kreativitás az a beállítódás és képesség – illetve képességek szerveződése –, hogy a korábban elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatokat hozunk létre, amelyek aztán új gondolkodási sémák formájában, új tapasztalatokként, elképzelésekként vagy produktumokként jelennek meg akár a művészetben, akár a tudományban, a technikában, vagy akár a mindennapi életben. A kreatív személy képes összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent. Meglátja a lehetőségeket. Ahogy Ranschburg Jenő mondta egy előadásában: a kreativitás az, ha megpróbálom másképp csinálni, mint a többiek.

Mítoszok, hiedelmek

A kreativitás fogalmát megannyi hamis hiedelem terheli. Sokan gondolják, hogy a szabályok hátráltatják a kreativitás fejlődését, pedig a kreativitás nem egyenlő a szabálytalansággal, a szabálynélküliséggel: éppen hogy a szabály az alapja. Ha nincs szabály, nincs mitől eltérni, s a kreativitás értelmét vesztené. Az óvodákban és az iskolákban is egyfajta szabályszerűséget igyekszenek kialakítani a diákokban. Ezzel nincs is semmi baj: ezek a szabályok segítenek a világban való eligazodásban, ugyanakkor nem gátolják a kreativitást sem. A kreatív személy a szabályos keretek között találja meg a megoldásokat.

Azt is sokan gondolják, hogy az intelligencia egyértelműen társul a kreativitással. De ez nem minden esetben van így, hiszen az intelligens ember nem feltétlenül kreatív. Fordítva jobban igaz: a kreativitás nem tételezhető fel egy magasabb szintű intelligencia-struktúra nélkül. Ahhoz, hogy valakiből igazán kreatív ember váljon, szükséges, hogy az IQ-ja ne legyen alacsony – a kreativitáshoz átlag fölötti, legalább 115-120-as intelligenciahányados kell.

Sőt, arról is lehet olvasni, hogy a felfokozott kreativitás sokszor olyan szabálytalan gondolkodással jár, amely hasonló lehet akár egy skizofrén gondolkodásához.
– Valóban, a skizofrének hasonlóan divergens gondolkodásúak, mint a kreatív emberek, de azt gondolom, hogy a skizofrén személyiség alakulása egy teljesen más helyzet. Nem lehet összemosni a kettőt. Egy adott kórképnek nem csak egy bizonyos tünete van; tünetegyüttessel rendelkezik, amelyből nem lehet külön kiemelni egy tényezőt, jelen esetben a divergens gondolkodást. Ez mindenképpen tévútra vezetne – jegyzi meg a neves klinikai szakpszichológus.

Sok anyuka görcsöl azon, hogyan nevelheti úgy a gyermekét, hogy az minél teljesebb, kreatívabb életet tudjon élni. Korábban felröppent egy elképzelés, amely szerint az a gyerek, akit nem vesznek fel rögtön, ha elkezd sírni, sokkal inkább birtokában lesz a kreativitásnak, mint az a baba, akit hagynak sírdogálni. A metropol.hu által megkérdezett pszichológus szerint ez is egy tévhit. „Ne felejtsük el, hogy pici baba kilenc hónapig testi szimbiózisban él az anyukával, s amikor megszületik, ugyanúgy szüksége van azokra a szenzoros ingerekre, azokra a testi simogatásokra, kontaktusokra. Amelyik gyereket például sokat simogatnak, az sokkal kreatívabb lesz, illetve sokkal érdeklődőbb, mert érzelmi biztonságban van. Az érzelmi biztonság pedig az értelmi fejlődést erősíti. Egészen hat hónapos koráig a gyereket nem lehet azzal elkényeztetni, hogy felveszik, mert az anyai szívdobogásra, a test melegére feltétlenül szüksége van.”

Ki mennyire kreatív? – tesztek, vizsgálatok

Évtizedek óta végeznek kreativitás-vizsgálatokat külföldön és Magyarországon egyaránt. Egyes gyakorlati vizsgálatok mellett számos tesztfeladat képes felmérni a kreativitás különböző szintjeit. Az egyik tipikus tesztkérdés a tárgyak szokatlan használata. Vegyük például a poharat. Vajon mire lehet alkalmas, azon kívül, hogy iszunk belőle? Számos ötletes válasz lehetséges: kalap, légyfogó, prizma, űrhajóssapka, stb. Egy másik feladatban a pszichológus felrajzol tizenöt kört, s azokat kell kiegészíteni minél többféleképpen. Először mindenki csinál napocskát, labdát, mosolygó arcot, aztán ezekből lehet esetenként – igen eredeti módon – konferenciaasztal, kalap, lefordított pohár vagy tenyérnyom. (Önnek mik jutnak eszébe? Próbálja ki! – a szerk.)

Jobb és bal

Agyunk két, nagyjából szimmetrikus féltekéből áll. Mindegyik félteke a test ellenoldali felét vezérli, és onnan kap információkat. Vagyis például a bal agyfél a jobb kezet irányítja, és a tőlünk jobbra lévő tárgyakat észleli. A két félteke nemcsak az idegpályák aszimmetrikus elrendezésében, de az információ-feldolgozó képességben is eltérnek egymástól. Míg a bal félteke előnye elsősorban a logikai és számtani feladatok terén mutatkozik, a téri tájékozódás vagy a vizuális, képeken alapuló gondolkodás a jobb félteke kompetenciája. A kreativitás is a jobbféltekéhez kötődik.

Az ELTE Pszichológiai Intézete által, egyetemisták körében végzett vizsgálatban azt mérték, hogyan oszlik meg egy bizonyos kérdésre adott válasz annak függvényében, hogy jobb vagy baloldali ingerekről van szó. Kreativitásuk szintje alapján három csoportot alakítottak ki a hallgatókból. Körülbelül egy perc gondolkodási idő után kellett felsorolniuk, mi jut eszükbe egy adott tárgyról. Amikor kifogytak a gondolatokból, további lehetséges válaszokat sugalmazó ingereket mutattak nekik úgy, hogy amit balról vetítettek, az a jobb féltekéjükbe jusson, és fordítva. A vizsgálat során kiderült, hogy a magasan kreatív csoportban nincs különbség: a jobbról és balról kapott ingerek egyforma arányban váltottak ki választ. Az alacsony kreativitású csoportban viszont a legtöbb választ akkor adták, ha az ingert jobb felől a bal féltekéjükre kapták. Vagyis: a kevésbé kreatív emberek gondolkodásában a jobb agyfélteke kevésbé működik, s sokkal inkább támaszkodnak agyuk bal felére. Ők lehetnek nagyon okosak, csak éppen ritkán vannak jó ötleteik. problémahelyzetben.

A metropol.hu által megkérdezett pszichológus egyéb gyakorlati helyzetekből, leginkább játékos formában próbálja felmérni és fejleszteni a gyerekek kreativitását.
– Sokszor társasjátékozom a kamaszokkal (Game of life), mandalát festünk, mesét írunk, és a jövőről fantáziálunk. Egészen gyakorlati helyzetekben mutatkozik meg a kreativitás. Érdemes például megfigyelni a gyerekeket akár egy kiránduláson is: hogyan ugornak át egy pallót, vagy hogyan mennek fel egy hegyoldalra – sok mindent elárulhat. Az egyik pszichoterápián egy kisgyerek földhöz vágott egy „kelj fel Jancsi”-t, és aztán a nagyobbakkal azon elmélkedtünk, hogyan lehetne úgy szétszedni a babát, hogy ne sérüljön, illetve hogyan lehetne úgy megreperálni, hogy újra működni tudjon. Összeültünk 12-en és mindenki mondta a maga ötletét. Ennél több nem is kell. Csak be kell indítani a képzeletet, s már szárnyalhatunk is.

Hogyan fejleszthető a kreatív gondolkodás?

Ahhoz, hogy a valódi kreativitás egyáltalán létrejöhessen, szükség van egyfajta fizikai, biológiai, egzisztenciális biztonságra.
- Ha a gyerekeknél megteremtjük az alapfeltételeket, sokkal jobban szárnyalnak. Egy gyereknek elvileg nem szabadna szembesülnie azzal, hogy otthon éheznek, hogy nincs a szülőknek pénze, munkája. A gyerekkor a felhőtlen boldogság korszaka kellene, hogy legyen. Ez ma már nincs így. Ha azonban sokat mesél nekik az ember, elindul a fantáziájuk, és ezzel akár a kreativitás is serkenthető – javasolja a lapunknak nyilatkozó klinikai szakpszichológus.

Tulajdonképpen minden olyan, amiben az ember kipróbálhatja magát, fejlesztő hatású, hiszen az agynak különböző régióit mozgatja meg. Gyerekkorban a játék az, ami a kreativitást kiteljesíti. A szerepjátékok, a fantáziajátékok, a különböző logikai játékok a divergens gondolkodást, egy-egy problémának a több irányú megközelítését szolgálják.

A sokak által ostorozott internetnek is lehetnek pozitív hatásai a kreativitásra. A világhálót nagyon sokféleképpen lehet használni: ha például különböző megoldásokat keresünk egy adott problémára, és azokat meg is találjuk készen, akkor ott csak az a baj, hogy pont a fejét nem használja az ember, ugyanakkor persze elindíthatnak egy olyan gondolkodási folyamatot is, amiből akár valami új is születhet.

Sajnos, szinte minden a szülőkön és a pedagógusokon múlik. Az általunk megkérdezett pszichológus a következőket tanácsolja: ügyeljünk arra, hogy ne nagyon gátoljuk a gyerekek fantáziáját! Játsszunk és meséljünk! Mindegy, hogy mit, a lényeg, hogy közösen tegyük – felnőttek és gyerekek együtt!