Van azonban egynémely olyan tökéletesség, amelyhez hozzányúlni bűn. Ilyen hibátlan étel például a tiramisu, amely az édességek milói Vénuszaként piedesztálra kerülhetne a Louvre-ban, ha nem lenne romlandó.

A tiramisu a mennyei tökéletesség evilági tükröződése, milói Vénusz karokkal, örökös Louvre-lakó, az olasz dolcevitaizmus markáns tartópillére, a dekadens európai kultúra egyik reménysége a túlélésre…

A kulturális és gasztronómiai örökségüket az etruszkokig, de minimum a Ró­mai Birodalom fénykoráig visszavezető olaszok esetében hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy minden étekfogásuk egy-kétezer éves múltra tekint vissza. A tiramisu (egészen pontosan: tiramesù, azaz „dobj fel”) esetében is ezt hinnénk, holott ez egy zsenge korú édesség, siheder csupán, amely 1971-ben született meg a Le Beccherie nevű trevisói étteremben, a Lolynak becézett fiatal Ro­berto Linguanotto séf keze alatt.

A tiramisu – amit a vendégek neveztek el így, mivel az erős kávé és a marsala bor alaposan feldobta a hangulatot… – babapiskótából (amit olaszul sokkal elegánsabban savoiardinak hívnak) és mascarponéból készül. Friss tojás is kell bele, tehát viszonylag gyorsan el kell fogyasztani, de ezzel nem szokott gond lenni. Az óvatosabbak nem tesznek bele tojást, ami felér egy közepes erejű istengyalázással, így ha szalmonellafóbiás emberek kínálnak minket tiramisuval, ne fogadjuk el.

A tiramisu annál jobb, minél erősebb kávé kerül bele, főzzünk le tehát 2 deci presszókávét, hagyjuk kissé kihűlni, majd öntsünk hozzá fél deci marsala bort. Ha nincs, jó az amaretto, a rum vagy a minőségi brandy is, a tokajiról nem is beszélve. S ha annak vagyunk szemtanúi, hogy valaki keserűmandula-aromát akar használni – ami a magyar cukrászdákban nem ritka jelenség –, ragadjunk vasvillát, és azzal kergessük ki a konyhából.

A krémhez kell 50 dkg mascarpone sajt – semmi mással nem helyettesíthető – és négy tojás, szétválasztva. A sárgákat keverjük fehéresre két csapott evőkanál porcukorral, majd keverjük hozzá a mascarponét. Egy másik tálban verjünk kemény habbá 2,5 dl tejszínt, és óvatosan forgassuk a tojásos-mascarponés krém­be.

A félretett négy tojásfehérjéből is verjünk kemény habot, és azt is forgassuk a krémbe. Egy lapos edény alját rakjuk ki babapiskótával, locsoljuk meg az alkoholos kávéval, és kenjük rá a krém egyharmadát. Ismételjük meg a műveletet még kétszer, majd a záró krémréteget szórjuk meg vastagon a lehető legjobb minőségű – nem cukrozott! – kakaóval.

Fóliázzuk le és legalább 6 órán keresztül teleltessük a hűtőben, azaz délben elkészítve vacsoraidőre éppen tálalható állapotba kerül.

Ha mi, európaiak, számítástechnikában is ilyen elmések lennénk, már rég magunk mögé utasítottuk volna versenyképességben az amerikaiakat. De még újra gyarmatosíthatjuk őket…