látható világ életéből kapunk ízelítőt. Legfőbb értékként kezelendő az a tény, hogy ez a könyv még a legnagyobb rosszindulattal sem degradálható a bulvár írás kategóriájába.
Holott olyan, ha úgy tetszik, meglesett helyzeteket ismerhetünk meg, melyekről különben csak a paparazzik világa juttat el hozzánk néhány torzképet.
A könyvben szereplő gálaebédek, vacsorák történetéből nem azt a felszínes tényt szűrjük le, hogy némely közjogi méltóság mit fogyasztott az adott fogadáson, hanem azt a tanulságot, hogy az étkezés szertartása mennyire fontos a diplomáciában.
Az ételek, italok összeállításában szorosan együttműködik a meghívó és a meghívott ország két protokollfőnöke. A látszólag könnyed, ha úgy tetszik élvezetes ünnepi izgalmakkal teli készülődés helyett, aprólékosan ki kell
választani a vendégek népi, vallási, egészségi, életmódi, szokásainak és hagyományainak megfelelő étrendet.
Mint tudjuk, a protokoll szerint, az étkezés ideje alatt nem illik felállni az asztaltól, de ugyanakkor egy kellemetlenül tolakodó tüsszentés vagy köhögési rohammal is meg kell
küzdenie a peches vendégnek.
Na az ehhez hasonló esetekben kell igazán diplomatikusan kezelni a helyzetet és akkor még nem is említettem a váratlan baleseteket!
Képzeljék el, amint a dísz szőnyegen megbotlik az angol királynő és földet érve a kalapja is, messze gurul. S mindezt rezzenéstelen arccal végignézni. Mert örökre elbúcsúzhatna a közélettől az a diplomata, akinek csak egy apró, huncut mosoly jelenne meg a szája sarkában. Ám az a szolgálatkész pályakezdő is gyors búcsút mondhatna, aki készségesen fel akarná segíteni a kellemetlen helyzetben egyensúlyozó uralkodónőt. Ugyanis a királynőt, csakis főrang segítheti fel, mert lord alatt nem adja.
Miközben Bokor Balázs élvezetesen mesél és „sztorizik”, komoly átfogó képet kaphatunk arról, hogy az eltelt
évtizedek alatt, hogyan alakultak a protokoll szokásai, illetve miként tisztelték egymást az államfők.
(Részletek Matisa Carlo bevezetőjéből)
Logikai játék a számokkal
