Semmi kakofónia, semmi sietség, csak tiszta, lusta háromnegyedes ütemek. Klasszikus érzékiség, régi szép idők. A jobb lábban a gázpedálon minden egyes „húr” minden rezdülését érezni – a ritmus egyenletesen pörög fel, és 3500-as fordulat fölött jön a boogie-woogie. Hirtelen mozdulat, lórúgásszerű mesterkélt turbóhatás nélkül. Ezek után kétkedve fogadom azt a kritikát, ami olykor ezt a motort éri a szaksajtóban, hogy tudniillik hiányzik a turbó, lomha, csak magas fordulaton él.

Ez igaz, de aki nem a másodperceket űzi vanitatum vanitas, hanem az autózás szabadságát, annak ez való: a blues.
Még akkor is, ha káros az egészségre. Úgy értem, hiába a nagyon lapos, áramvonalas forma, a könnyített karosszériaelemek, hiába a túl korai felváltásokat szorgalmazó és az átlagfogyasztásban jó egy litert csaló fedélzeti komputer, uncle Accord torkán lecsusszant 9 liter 100 km-es muzsikálás közben. Ráadásul a kocsi arányaihoz mérten már ránézésre is kicsinek tűnnek a kerekek, így a futómű nehezen tűri a rossz utat, különösen a keresztbordákat. Autópályára való. Elvágyódóknak. Akár a blues.

Műszaki adatok

• Max. teljesítmény: 156 LE
• Max. nyomaték: 192 Nm
• CO2-kibocsátás: 174 g/km

Értékelés

Helykihasználtság ◼◼◼◻◻
A széles, lapos forma miatt a hátsó lábtér kategórián aluli, bár a csomagtartó tekintélyes.
Úttartás ◼◼◼◼◼
Ami a forma hátránya a helykihasználtságnál, itt aduász: talán a legjobban manőverezhető nagy autó volt, amit eddig vezettem.
Kilátás ◼◼◼◼◻
Megint a forma: lapos hátsó ablak, jelentős túlnyúlások. Az első térfigyelő radar és a tolatókamera igencsak jól jött.