A közelmúltban második hellyel tért haza az Intel által meghirdetett nemzetközi tudományos versenyről. A fiatal magyar tudós jelenleg Németor­szág­­ban tanul, és a jövőjét csak külföldön tudja elképzelni. Hogy miért? Többek között erről beszélgettünk Spohn Mártonnal.

Legutóbb akkor találkoztunk, mikor megnyerte az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny hazai fordulóját. Akkor az ajakosvirágú növények kártevőkkel szembeni védekezését vizsgálta. A mostani témája ennek a folytatása?
– Igen, azóta ugyanis ebből kinőtt egy másik kutatási téma. Olvastam egy cikket régebben, eszerint néhány általam is vizsgált anyag alkalmas bizonyos rákos sejtek elpusztítására, illetve a keringési zavarok kezelésére. Míg korábban ezen anyagok növényen belüli hatásmechanizmusait vizsgáltam, most már azzal foglalkozom, hogyan lehet ezeket előállítani. Ehhez már két kulcsfontosságú gént azonosítottam a növény genomjából. Ezeket áthelyezhetjük baktériumokba, amelyek így megtermelik a kívánt vegyületeket. Ha­sonlóan a humáninzulin-előállításhoz. Ezzel az ered­ménnyel szereztem meg a második helyet az Intel versenyén.

Mikorra lehet ebből a kutatásból valamiféle termék vagy gyógyszer?
– A szükséges gének izolálása és a termelés beindítása körülbelül tíz évig tart majd. Hogy ebből emberi gyógyszer lehessen, valószínűleg újabb tíz évbe kerül.

Jelenleg a göttingeni Georg-August Egyetemen tanul. Miért pont ide jelentkezett?
– A hazai innovációs verseny első helyével nyertem a lehetőséget, hogy két éve nyáron részt vehettem egy nyári táborban Göttin­gen­ben. Itt ismerkedtem meg a mostani kutatásaimhoz szükséges technikákkal is. A tábor alatt nagyon megtetszett a város, az egyetem, így végül ide adtam be a jelentkezésemet is.

Ez azt is jelenti, hogy itthon nem is lennének meg a megfelelő körülmények a kutatásaihoz?
– Itthon nehezebb hozzájutni a szükséges kapacitásokhoz, és mondhatni, igen ötletgyilkos is a légkör. Ennek csak az egyik része, hogy a kutatási pénzekhez nagyon nehézkes hozzáférni, így pedig nem lehet hosszú távra tervezni. A másik, hogy itthon – néhány kivételtől eltekintve – a tudományos élet irányítói az Akadémián istent játszanak. Szerintük csak az lehet tudomány, amit ők művelnek. Külföldön ennél sokkal befogadóbb a légkör. Itthon azt is szokták mondani, hogy el lehet menni innen. Ezt meg is tettem, sőt már nem is Magyarországon képzelem el a jövőmet.

Az egyetem mellett a Max-Planck Intézetben is dolgozik. Hogyan sikerült ide bekerülnie első éves hallgatóként?
– Az említett nyári táborban sikerült kitűnnöm a többiek közül. Akkor vettem fel a kapcsolatot az egyik tanárral, akinek a férje az intézetben dolgozik kutatóként. Amikor felvettek az egyetemre, ők felajánlottak egy tudományos segédmunkatársi állást, amire igen mondtam.

Mennyire van ideje mindemellett az egyetemisták életét élni? Hogy néz ki például egy átlagos napja?
– Általában az első óráról elkésem. Az előadásokat követően megebédelek az egyetemen, vagy már az intézetben, délután pedig dolgozom. Este azért mindig jut idő sörözgetésre is. De Göttingen elég kicsi város, ha nagyobb buliba akarunk menni, akkor már utaznunk kell.