Szarajevó utcáin sétálva azonban ma már nehéz elképzelni, hogy az itt élők szenvedték el a leg­újabb kori történelem leghosszabb ostromát. Az útra egy hétvégét szántunk: pénteken indultunk, vasárnap értünk haza. (Autóval az út körülbelül tíz-tizenkét óra.) Ez azonban kevésnek bizonyult e sajátos hangulatú város megismeréséhez.

Bár az útikönyvek szerint a háború miatt az utak nagyon rossz minőségűek, tapasztalataink szerint még mindig jobb állapotban vannak, mint a szerb országutak. A bosnyák határon átérve szinte rögtön a hegyek között találtuk magunkat. Hosszú alagutakon, kanyargós szerpentineken és végtelen nyugalmat árasztó havas fenyőerdőkön át vezet az út.

A hosszú autózás után Szarajevó úgy nyílt ki előttünk a hegyek öleléséből, mintha hirtelen valaki elénk varázsolta volna egy kalapból. Egy város, amely egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Szigorú erkölcsű muzulmánokra számítottam, helyette mosolygós, barátságos embereket láttunk.

A képzeletemben élő mediterrán hangulat helyett egy, a Monarchia építészetét is felvonultató európai fővárosban jártam. És hogy a meglepetésekből még ne legyen elég, Jázmin nevű szállásadónkat – neve alapján – török felmenőkkel rendelkező csinos hastáncosnőnek gondoltuk. Ám he­lyet­te a megbeszélt találkozóra egy borostás férfi jelent meg. Ő volt Jázmin, vagyis Yazmin, akivel interneten egyeztettünk, és délutánra beszéltünk meg találkozót a belvárosban. Egy gyors városi autózás után érkeztünk meg a szállásra, amely egy jól berendezett háromszobás lakás volt. Három napra Yazmin 200 eurót kért ezért, ami drágának tűnhet, de mi nem használtuk ki az egész lakást.

Az igazi városnézés szombatra maradt. Szarajevó­ban nincs metróvonal, se terpeszkedő pláza, a villamosok a város két fő utcáján járnak. Ezek mentén a budapesti Nagykörútra is jellemző klasszicista épületek sorakoznak. A háztetők sziluettje felett pedig a háttérben minaretek törnek az ég felé, ahonnan a müezzinek naponta ötször óraműpontossággal hívják imára a híveket, és hirdetik Allah dicsőségét. Itt azonban nemcsak mecseteket találunk. Szaraje­vóban van ortodox és római katolikus templom, illetve zsinagóga is, egy­mástól csupán néhány percnyi sétára. Mintha a legnagyobb vallások gyűjtőhelye lenne a város, amely gazdag történelmére építve példát akar mutatni a világnak toleranciából.

Újraéled a város

Szarajevó az 1992–1995 közötti háború előtt Euró­pa egyik színes, nyüzsgő fővárosa volt, s úgy tűnik, ez a hangulat ismét eluralkodik a megújuló városban. Az élet központja ma is a sétálóutca, a Ferhadija. Itt található a vásárcsarnok, erre sétálva útba esik az új szerb ortodox templom, a katedrális, de nincs messze a gyönyörű Ferha­dija mecset sem.
A keleties hangulatot árasztó óváros (Bascarsija) egyik legfőbb vonzereje a bazár, illetve a rézművesek utcái, de itt található az iszlám történelmi emlékek java része és a hatalmas méretű Gazi Hus­rev bég mecset.

Szarajevóban tábla őrzi annak emlékét, hogy Gavrilo Princip szerb nacionalista itt ölte meg Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét, kirobbantva az első világháborút. Az emléktábla közelében múzeum mutatja be Bosznia 1878 és 1918 közötti történetét.

Veterán temető és szellemházak

Ahogy sétáltam Szarajevó­ban, nehéz volt elképzelnem, hogy itt alig több mint tíz éve még véres harcok dúltak. Ennek emléke azonban, ha húsba vágóan nem is érezhető, még ma is látható. Épületek, melyeknek csak a homlokzata maradt meg, az utcára néző ablakokban romhalmaz, vagy a város körüli hegyek festményszerű kontúrja látszik. A veterán temető a csendes emlékezés színtere. Fehér fejfái között asszonyok álldogálnak a háborúban elesett fiuk, testvérük, férjük nyughelyénél.

Hagyományok és kultúra

Szarajevó azonban, úgy tűnik, felejteni akar. Erre utal legalábbis a pezsgő kulturális és éjszakai élet, amelybe mi is belekóstoltunk. Este a fiatalok csapatokba verődve indultak bulizni. A nekünk szóló kedves mosolyok, a miniszoknyák és a hangulat ellenére azonban mindössze annyi erőnk maradt az egész napos séta után, hogy a szállásra visszakeveredjünk. Kevés volt ez a hétvége. De, ahogy ígértük, még eljövünk ide: nem akarjuk elfelejteni Szarajevót.

Hasznos információk

Bosznia-hercegovina mai alkotmányos berendezkedését a háborút lezáró, 1995-ös daytoni békeszerződés határozza meg. Eszerint Bosznia-Herceg­o­vina két entitásból áll: egyrészt az ország területének 51%-át kitevő Bosznia-
hercego­vi­nai Föderációból (elterjedtebb nevén bosnyák–horvát föderáció), amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll, másrészt a közigazgatásilag egységes Szerb Köz­tár­saságból. Mind a bosznia-hercegovinai államnak, mind az entitásoknak a fővárosa Szarajevó, bár a Szerb Köztársaság kormányzati központja a gyakorlatban Banja Luka.

Az ország hivatalos pénzneme a konvertibilis márka (KM; 1 KM kb. 0,5 euró). Euróval lehet fizetni, de KM-ben adnak vissza. A belvárosi bankokban forintot is váltanak.

A helyi gasztronómiai kínálatot tekintve bőven van mit felfedezni. Csevapcsicsát minden valamirevaló helyi étteremben kapni, ahány helyen kóstolja az ember, annyifélét. De ne álljunk meg itt, kóstoljuk meg a boszniai ételeket, a jóféle báránysültet, igyunk rá Szarajevszko sört vagy bosnyák kávét.

Még több fotó látható Szarajevóról fotósaink weboldalain:
www.kallopeter.hu
www.fotosebestyen.hu
www.photoblog/laszlokatona