Szabolcs: Eddig már feljutottunk Európa legmagasabb csúcsaira, kellett egy újabb cél, egyfajta továbblépés. Hegymászókörökben ezeket a csúcsokat elérhető hétezreseknek is szokták nevezni. Ez arra utal, hogy technikailag nem számít nehéz hegynek, nincsenek például sziklás területek vagy jégfalak.
Balázs: Olyan lesz ez az út, mint a János-hegy legmeredekebb része; csakhogy három napig tart felfelé. A célunk megmutatni az embereknek: ha mi ezt asztmásként meg tudjuk csinálni, ők is többet tehetnének az egészségükért.
Mennyiben tér el a felkészülésük az átlagostól?
Balázs: Az asztmás rohamot a hirtelen fizikai terhelés váltja ki. Rendszeres edzéssel ezt ki lehet küszöbölni, csak figyelni kell a fokozatosságra.
Szabolcs: Az edzés már tulajdonképpen másfél, egy éve kezdődött. Szobakerékpározunk, eljárunk futni, úszni, és havonta legalább egy túrán veszünk részt mindig. Ilyenkor a táskánkat telepakoljuk ásványvízzel, hogy a súly is meglegyen, amit majd cipelnünk kell.
A Lenin-csúcs megmászása közben méréseket is elvégeznek magukon. Miket?
Balázs: Amikor elkezdtünk komolyabban a hegymászással foglalkozni, megkerestünk orvosokat is. Ők azonban azt mondták, hogy semmilyen adata nincs az orvostudománynak arról, hogyan reagál a szintkülönbségre az asztmások szervezete. 2006 óta minden utunkon gyűjtjük ezeket.
Szabolcs: A kilélegzett levegő sebességét fogjuk most is mérni egy légzésfunkció-mérő segítségével. Emellett egy egyszerű szerkezettel a véroxigénszintünket figyeljük majd. A gyűjtött adatokat pedig itthon fogják elemezni.
Logikai játék a számokkal
