Nehezen megközelíthető, nem szép, nem egyedülálló? Mindezekre a kérdésekre csak nemmel válaszolhatunk. Budapestről repülővel mindössze két és fél óra az út Oslóig. Képzel­jenek el egy várost, amelynek lakossága Budapesté­nek csak az egynegyede, de a területe ugyanakkora. Tudniillik részben víz tölti ki: az Oslofjord, amelyben csak a város közigazgatási határain belül 40 kisebb-nagyobb – méghozzá lakott – sziget található. (Lakóik saját motorcsónakkal járnak munkába, a gyerekeket iskolahajók szállítják az általánosba és a gimnáziumba. A turistákat vízibuszok viszik körbe a hosszú öblön.)

Nem kis területet foglalnak el a tavak. Ezekből 343(!) van. Aztán találunk még Oslóban jókora parkokat (tele szobrokkal), de még erdőket is. Innen a kellemes levegőjű norvég főváros jelentős területe. A hat metróvonal, a villamosok és autóbuszok segítségével azonban ezek a távolságok viszonylag könnyen legyőzhetők. (A szűk, többnyire egyirányú utcákon járó felszíni tömegközlekedési járművek megállóiban fénytabló közli, hogy mikorra várható a következő villamos vagy busz.) A gépkocsiforgalom kellemesen gyér, az autók ugyanis főként a város alatt fúrt alagútban közlekednek.)

A kikötő az Oslofjord végén, tulajdonképpen a város közepén helyezkedik el


Oslo megnéznivalókban sem szűkölködik. A Fram múzeumban bejárhatjuk a nevezetes hajót (természetesen az eredetit), amellyel Fridtjof Nansen az Észak-keleti Átjárót kutatta, s amellyel Roald Amundsen a Déli-sark meghódítására az Antarktiszra utazott. A szomszédos múzeumban Thor Heyerdahl „óceánjáró” papirusztutajával és bambuszhajójával ismerkedhetünk meg. A harmadik múzeumban a legendás viking hajósok 1000-1100 éves bárkái láthatók; természetesen ezek is eredetiek. A norvégok nagy festőjének, Edvard Munch­nak az alkotásait külön képtárban állították ki. Érdekes a multimédiás eszközökkel operáló Béke Nobel-díj Múze­um (amely azért van Osló­ban, mert ezt a Nobel-díjat – a többitől eltérően – nem a Svéd Tudományos Akadé­mia, hanem a norvég parlament ítéli oda).

A városi korzót kikötői raktárépületekből átalakított tetszetős irodaházak szegélyezik

Jól eltalált összhang

A norvég főváros patinás lakóházainak számottevő része, akárcsak az – ugyancsak megtekinthető – királyi kastély, akkor épült, amikor a várost még Kristi­aniának nevezték, vagyis a 19. század végén, a 20. század elején. Az utóbbi 15–20 esztendőben aztán nemcsak modern, hanem valóban tetszetős, ízléses magas házakkal, szállodákkal, irodaépületekkel gazdagodott Oslo. A kikötő partján álló hajdani raktárépületek csupaüveg falú loft-irodaházakká, üzletközpontokká alakultak át, földszintjükön éttermekkel, sörözőkkel; előttük húzódik a város mindig népes korzója. A fjord túlsó oldalán a világ legújabb és alighanem legmodernebb, tavaly megnyílt operaháza várja a látogatókat.

Oslo fejlesztésére, szépítésére nagyon sokat költenek: van miből. A norvég partok közelében az elmúlt évtizedekben rengeteg kőolajra és földgázra bukkantak, amit ki is termelnek. Innen az ország gazdagsága (a mostani válságot is alig érzik), aminek következtében nemcsak a fizetések, hanem – és ez talán az egyetlen, amire a külföldi turista panaszkodhat – az árak is meglehetősen magasak.

Az oslói operaház a legújabb és talán a legkorszerűbb a világon


Tudnivalók
Oslo Pass: A központi pályaudvar melletti információs irodában (de akár már hazulról is – interneten) egy, két vagy három napra szóló, úgynevezett Oslo Pass váltható, amely menetjegyként szolgál a metrón, a villamoson, a buszokon, valamint a „múzeum-félszigetre” közlekedő kishajón, és amely ingyenes belépést biztosít valamennyi múzeumba.

Idegen nyelv: Angolul nemcsak az idegenvezetők és
az információs irodák munkatársai, hanem jóformán minden oslói lakos beszél.

Megközelítés: Budapestet naponta közlekedő, fapados repülőjárat köti össze Oslo Gardemoen repülőterével. Onnan reptéri expresszel utazhatunk a város központi pályaudvarára. A 20 percenként közlekedő szerelvény nemcsak gyorsabb, hanem olcsóbb is a két állomás között közlekedő „közönséges” vonatnál.