A jó hír az, hogy az ország ismét versenyképes a turisták számára: megfizethető, egyre színvonalasabb szolgáltatásokat nyújt, és ráadásként kifejezetten szeretik ott a magyarokat. Egyrészt a közelmúlt rengeteg magyar látogatója miatt, másrészt pedig a két nép hasonló történelme, gyökerei és közös múltbéli pillanatai miatt, amelyeket, mint azt megtapasztaltuk, ma is igen nagy becsben tartanak.

Bulgária legfőbb vonz­ereje persze a homokos tengerpart – nekünk, szárazföldi népeknek ezt, ugye, nem kell magyarázni. Mi a nyáron naponta közlekedő Malév-járat révén Várnában szálltunk le. A városban is van egy hosszú szabad­strand-szakasz, de a legtöbben valószínűleg a városközponttól pár kilométerre lévő Aranypart szállodasorán fognak megszállni. Itt a rendszerváltás előtt is állt pár hotel, azután pedig épült még vagy száz.

A több kilométeres homokos tengerpart nagy vonzerő a családosoknak: kicsi gyerekekkel is biztonságos, az egész napot el lehet ott tölteni, különösen, mivel egy mini vidámpark is épült, kicsi­nyített Eiffel-toronnyal és óriáskerékkel. A környéken van egy akvapark is, és a sétányon ott sorakoznak a nem túl drága éttermek, szuvenírboltok.

Várnába mindenképpen menjünk be. A háromszáz­ezres városban olyan érzésünk lehet, mint az osztrákoknak Magyarországon: ez a „nálunk kopottabb kistestvér”. Hunyadi Jánosnak és a magyaroknak szinte kultuszuk van Várnában: az 1444-es várnai ütközet eldöntötte, hogy Bulgária a következő 400 évben a Török Birodalom része lesz. E csatamezőn halt meg I. Ulászló magyar király is – a helyszínen egy mauzóleum és egy múzeum őrzi a magyar vezetésű keresztény sereg emlékét Várna szélén.

Közlekedés: a nyári menetrendben minden nap van Várnába
Malév-járat, hétvégén napi kettő is.

Pénz: 1 leva kb. 142 forint – de egysze­rűbb, ha úgy számolunk, hogy 2 leva az 1 euró. Váltsunk már itthon levát, mert az eurót sok helyen nem fogadják el.

Nyelv: főleg a fiatalok tudnak angolul, de magyarul beszélő
idegenvezetők is vannak – sokan végeztek régen Budapesten,
a Közgázon...

Étel-ital: kóstoljuk meg a sopszkát (saláta, előétel), a hideg uborka­-levest, és együnk tengeri herkentyűket – például a várnai delfinárium mögötti étteremben egészen kitűnően készítik őket, össze sem hasonlítható a fagyasztott hazai lehetőségekkel...