„Amikor elindultunk Korfuról Szicília felé a Jón-tengerre, tudtuk, hogy több napig erős szembeszélben kell majd vitorláznunk. Ennek ellenére a négy napos erős szeles vitorlázás kimeríttette a csapatot, volt, aki tengeri beteg is lett. Cataniába, Szicíliába negyedik nap estére érkeztünk meg, és természetesen kint a parton egy finom vacsorával ünnepeltük meg az érkezést. Az olasz ételekről nem kell mesélni, de szerintem az olasz konyha csúcsa a szicíliai! Ezt az ízvilágot felfokozta a többnapos böjt a csapat egyik felénél, akik nem, vagy alig ettek az elmúlt napokban. Még én is, aki szeretek viharban is falatozni, végre egy normálisat tudtam enni, hiszen viharban főzni szinte lehetetlen. Sokszor csak egy egyszerű meleg zacskós leves és egy kis sajt kenyérrel az, amit el tudunk fogyasztani a viharos tengeren.” – írta a túra következő szakaszának elejéről a vitorlázó Méder Áron.

A város a Jón-tengerre néz, hasonlóan, mint Messina és Siracusa. Catania Szicília második legnagyobb városa és fontos kereskedelmi központja. Harminc kilométerre fekszik az Etnától. Az utolsó jelentős tűzhányókitörés 1693-ban volt, a város építészetét azóta a mélyfekete lávakövek uralják, és ekkor épült a híres dóm egy normann katedrális tetejére. A Dóm tér közepén áll az 1736-ban készült Elefántos kút, Vaccarini alkotása, a város jelképe. A lávakőből faragott elefánt egy egyiptomi obeliszket tart a hátán. A tengerpart közelében találjuk a Castello Ursino nevű várat. A négysarkú, saroktornyos, dísztelen épület a XIII. század első felében épült. A XVI. században némileg átépítették, ma pedig a városi múzeumnak ad otthont. Catania legnagyobb szülöttje a nagy zeneszerző, Vincenzo Bellini.

Taormina Szicília egyik gyöngyszeme. Az Etna szomszédságában fekvő, teraszosan épült település árnyékos óvárosi utcácskái, napsütötte terei és a lélegzetelállító táj magával ragadó. A görög színházból csodás kilátás nyílik a napjainkban is aktív vulkánra, az Etnára. A színházat ma is gyakran használják koncertek, valamint opera- és színielőadások megtartására. Elismert festőnk, Csontváry Kosztka Tivadar is több képet festett a városban, többek között híres képét, „A taorminai görög színház romjai” címűt. Érdekes látnivaló még pl. a San Nicolò bazilika Normann-kori katedrális mely egy kis téren áll, valamint Naxosz, Szicília első ógörög telepvárosának romjai.

A Szicíliát az olasz csizmától elválasztó Messinai-szoroson át visz a tengeri út a Stromboli és a Vulcano-sziget felé. A szorosban a kardhalvadászatnak érdekes hagyományai vannak (erről bővebben a cikk végén írunk).

A Stromboliba éjjel érkező társaságot lenyűgöző látvány fogadta: a vulkán csúcsa vörösen izzott, ezernyi csillag ragyogott az égen, a hajó pedig csillogó planktonokban siklott a hullámokban. A vízből meredeken emelkedik ki a vulkán – a sziget alapterülete mindössze 12 négyzetkilométer. Alig 400 állandó lakossal büszkélkedhet, akik zömmel a turistákból élnek.

A Stromboli a Lipari-szigetcsoport tagja. Több kis kráterből tör fel a vulkáni anyag, ami többnyire visszahull a kráterbe. A leglát­vá­nyosabb rész a „Sciara del Fuoco” vagyis a „Tűzút”. A meredek lejtőn alázúduló láva olykor elér a tengerig is.

Vulcano szintén a Lipari-szigetcsoporthoz tarto­zik. A kráterhez kb. 40 perces túrával lehet feljutni. Tiszta időben jól látható a szigetcsoport majd összes tagja, átellenben Lipari-, mögötte Salina-, távolabb Panarea-, és halványan kissé ködbe veszve a Stromboli-sziget. Bepillantha­tunk, sőt akár le is eresz­kedhetünk a mély kráterbe, ahol szemet gyönyörködtetőek az élénksárga kénkövek.

A római mitológia szerint a tűz istene, Vulcanus választotta lakhelyéül a Nagy-krátert, hogy itt a kovácsműhelyében készítse el az istenek fegyverzetét, így például Zeusz villámait és Akhilleusz páncélját. A partközeli sekély tengervizet a forró gázok átmelegítik, s igen kellemes pezsgőfürdővé változtatják. A tengerparton a kénes gázfeltörést a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk. Néhány méterre az öböltől találjuk a híres vulcanói iszapfürdőt, itt a csoport is dagonyázott. A forró, kénes iszap nemcsak különböző bőrbetegségekre, de reumatikus, panaszokra is kitűnő. Ha mezítláb sétálunk itt, ne csodálkozzunk, ha a 60-80 °C-os gáz megégeti a talpunkat.



Vulcano szigeténél sok medúzát lehetett látni a hajó körül. A természetvédők találkoztak világító medúzával és szemölcsös medúzával is. A Földközi-tengerben mintegy 180 medúzafaj él, általában csak akkor találkozunk velük, ha a tartósan fújó szelek által keltett áramlatok a part felé sodorják őket.

A világító medúza (Pelagia noctiluca) ernyőjének átmérője legfeljebb 15 centiméter, de csalánfonalai 10 méter hosszúra is megnőhetnek, ezzel ő a Földközi-tenger legnagyobb termetű medúzája. A nyílt tengeren, az úgynevezett pelágikus régióban él, innen a neve is: Pelagia, s mivel sötétben lumineszkál, a másik neve noctiluca, fényt kibocsátó, azaz világító. Ernyőjét ibolyaszínű kinövések borítják, amelyeken, akárcsak a tapogatóin, különösen sok a csalánsejt. A csalánsejtek elsősorban zsákmányszerzésre szolgálnak, s mennél jobban kapálózik a préda, annál több csalánsejtet hoz működésbe.

A szemölcsös medúza (Cothyloriza tuberclata) könnyen felismerhető korong alakú, középen kissé kidudorodó ernyőjéről, amelyből rengeteg rövid, kékeslila, korongokban végződő tapogató indul ki. Az ernyője sárgásfehér. Nyáron gyakran figyelhető meg a part közelében. Legfeljebb 30 centi átmérőjű.

A medúzák zsákmányai a nyílt tenger apró lebegő élőlényei: különféle rákok, apró halak és számtalan tengeri lény lebegő lárvái. A fürdőzőkbe csak „tévedésből” lövik bele égető érzést keltő parányi nyilaikat. A hőmérséklet, a tenger vizének só-, illetve oxigéntartalma, valamint a tápláléklánc más szemeinek (a fito- és zooplanktonnak, a növényevőknek és a ragadozóknak) az aránya befolyásolja a medúzák szaporodását, illetve eltűnését. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi évtizedekben megnövekedett vízszennyezés nem kedvez a medúzák populációjának sem.


Hatalmas görög kori színház

Siracusa ősi belvárosa a világörökség része. Rengeteg a látványosság és az érdekes történelmi helyszín. Apolló temploma a bizánci időkben keresztény templomként, az arab uralom idején pedig mecsetként szolgált. Arethusza szökőkútja Ortygia szigetén található. A legenda szerint Arethusa nimfa, aki Alpheus elől menekült, itt lelt menedékre. A színház caveája (az a hely, ahol a vadállatokat tartották) a legnagyobb, amelyet az ókori görögök valaha is építettek. A nézők 67 sorban foglalhattak helyet, a nézőtér 9 részre van felosztva, és 8 folyosója van. A színház mellett van a latomie, a kőfejtő. Az ókori időkben rabokat tartottak itt. A leghíresebb ilyen üreg a Dionüsziosz füle elnevezést viseli jellegzetes alakja miatt.

A római amfiteátrumot részben a sziklás talajba vájták. Az úgynevezett Arkhimédész sírköve Groticelli nekropoliszban van. A római kori sírkövet két dór oszlop díszíti. Az olümpiai Zeusz temploma a várostól három kilométerre található, Kr. e. 6. században épült. A katedrálist Zosimo püspök építtette a 7. században Ortygia szigetén, a Kr. e. 5. században épült Athéné Templomának helyén. Santa Lucia bazilikája egy bizánci kori templom, amely a hagyomány szerint 303-ban, Szent Lúcia mártíromságának helyszínén épült föl. Jelenleg is látható külsejét a 15.-16. században kapta. A templom alatt húzódnak Szent Lúcia katakombái.

Calypso szigete

Gozo és Comino a Máltai Köztársaság két szigete. Egy helyi legenda szerint Homérosz Odüsszeiájában Gozót emlegetik Calypso szigeteként, itt található a világ talán legjobb állapotban megmaradt őskori temploma, mely a tudósok szerint megközelítőleg 5000 éves lehet. A látogatók rendszerint megcsonálnak egy csodálatos sziklaívet a tenger felett, ezen az Azúr Ablakon keresztül a sziklán túli végtelen kékség tárul eléjük. Azt mesélik, különösen látványos télen, amikor a hullámok magasan felcsapnak a boltozatba. A körülötte lévő tenger nagyon mély és sötétkék árnyalatú, ezért is hívják Azúr ablaknak. A sziklák felszíne ezen a területen megkövesedett rákfélékkel borított, mert a sziget nagy része egykoron víz alatt volt.

A szigetek körüli búvárbarlangokat rengetegen látogatják. Kis csónakkal járta be a társaság a sziget környékét egy helyi szalmakalapos halásszal, aki megmutatta a sziklák titokzatos alakzatait. Láttak sziklakrokodilt, egy óriási emberi arcot, szebbnél szebb barlangokat és sziklaszirteket.

Vadregényes táj

Comino sziget fő nevezetessége a Kék Lagúna, ami egy fehér homokos keskeny, védett öböl. Vize csillámló kékeszöld vizű, sárgásfehéren villannak az algák, vörös korallok, ásványok. Egy monda szerint egykoron gyönyörű sellők tanyája volt.

Bár a lagúna első ránézésre ma is csodaszép, az öböl délutánonként megtelik turistacsoportokkal, és hatalmas motoros hajóktól hemzseg az öböl. Sajnos csak csőrös csukához és párféle durbincshoz volt szerencséje a csapatnak sznorkelezés közben. „Mi turisták nem is tudjuk mennyi kárt okozunk környezetünkben. Bár nem volt alkalmunk helyi halászokkal beszélgetni, biztosak lehetünk benne, hogy ebben az öbölben is pár éve még hemzsegtek a halak. Észre sem vesszük, motorcsónakjainkkal milyen lármát csapunk, milyen környezetpusztító adalékanyagokat engedünk ki a hajókból, és mennyi szemetet hagyunk magunk után, milyen növényeket állatokat taposunk el túráinkon. Ezen a szigeten is rengeteg szemetet láttunk, annak ellenére, hogy a helyiek rengeteg szemetest tettek ki a látogatók számára. Egy részét össze is szedtük, de sajnos rendszeres szemétszedésre lenne itt is szükség. Rendkívül fontos lenne a környezeti nevelés ezeken a turistahajókon is, hiszen egy kis odafigyeléssel sokkal kevesebb nyomot hagynánk magunk után, és megőrizhetnénk ezeket a szépségeket a következő látogatók számára” – írta lapunknak Kováts Kinga, a Kék Bolygó Egyesület munkatársa.

Betiltott „barbár” tonhalhalászat

Favignana partjainál

A természetvédelmi területnek számító Egadi-szigetek gazdag víz alatti világa vonzza a látogatókat. Három legnagyobb tagja Levanzo, Marettimo, valamint Favignana. Nagy dolog, hogy a kihalófélben lévő mediterrán barátfóka az idén feltűnt az Egadi-szigeteknél: a halászok egy nőstényt és kölykét fényképezték le. A szigeteken egy barátfókát ábrázoló szobor is áll, de élő állatot évtizedek óta először láttak. A halászok az utolsó, a hálóikat megrongáló fókákat fegyverrel lőtték le. Most is titkolták, hogy barátfókát láttak – nem akarták, hogy tovább szigorítsák a hálóikra vonatkozó előírásokat. A helyi halászok azonban nem veszélyeztetik a fókákat, csak az ipari méretű halászat, a vonta­tott hálók és a környezetszennye­zés pusztítja őket.

Szardínia érintésével a túra Mallorcára ért, az úton bálnákat, ceteket láttak. Kalandjaikkal hamarosan folytatódik különleges utazási sorozatunk.

A környezet védelmében

Halászhajó Favignanán. Itt volt Szicília legjelentősebb tonhalfeldolgozó üzeme. Régen turistalátványosságnak számított a „mattanza” (tonhalölés): a késő tavasszal a térségben gyülekező tonhalakat tömegesen csapdába hajtották, majd egyesével leölték őket. A mára korlátozott halászat mellett az illegális halászat is sok kárt okoz: minden harmadik tonhal illegális úton kerül a fogyasztók asztalára.

A kardhalhalász hajók (jobbra) hossza akár a 20 métert is elérheti. A közepén lévő megfi­gye­lőárboc több mint 30 méteres is lehet, és akár 4 ember is tartózkodhat a tetején. A hajó orrából előrenyúló hosszú hídról szigonypuskával egyesével lövik le az
állatokat. A kardhal népszerű fogás, de a túl­halászás miatt idén már a Greenpeace vöröslistás tengeri ételek listáján szerepel.

Kinga és Áron a hajón

Palackorrú delfinekkel főleg a part menti vizekben találkozott a csapat, csíkos delfinekkel (alsó képünkön) pedig a nyílt tengeren. Körülbelül 25-30 fős csapatokban jöttek, de lehetetlenség volt pontosan megszámolni őket. Óriási ugrásokkal haladtak előre, hogy elérjék a hajó orrhullámait, és folyamatosan újabb és újabb delfinek bukkantak fe. Sajnos 10-15 percnél tovább nem tartózkodnak a hajók közelében, ezért sokszor fényképezni sem volt idő: pezsgett a víz körülöttük pár percig, később pedig hűlt helyük volt.

A legszebb a delfinek éjszakai feltűnése: fényes „koktélruhában” úsztak – világító planktonok tapadtak a bőrükre.