A céget működtető tagok azzal álltak fel és hagytak fel munkájukkal, hogy a borászok által befizetett 8 Ft/liter (most: 10, illetve 5 Ft/l – minőségtől függően) forgalomba hozatali járulékból képzett marketingalapból nem kapnak pénzt a munka elvégzésére, folytatására. Ez után azonnal forrni kezdett a levegő, hogy ki és miként üzemeltesse a bormarketinges programok pályáztatását végző és szervező szakmai társaságot. A cég átmeneti irányításával Oláh Lászlót bízták meg. Oláh László korábban a Corvinum igazgatója, előtte a Törley marketing igazgatója volt. A jelenlegi társaságot az ő irányításával számolják fel (ez jelenleg is zajlik), hogy elháruljanak a jogi akadályok a bormarketinges pénzek hatékony felhasználására.

A nem egyenlő oldalú háromszög esete

A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy több szervezet is tagja annak a háromszögnek, amelyik dönt a marketingpénzek odaítéléséről.

A „bormuda háromszögben” részt vevő felek – a Bormerketing Bizottság, az FVM Agrármarketing Centrum (AMC) és az MBM – sokszor egymásnak is ellentmondva képzelték el a „nyolcforintok” felhasználását. Ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy több, az ágazati szereplőket tömörítő szervezet is nyomást gyakorol a döntésekre.

Az évi mintegy 750 millió forintra tehető bormarketing-forrás az eredeti elképzelés szerint az AMC-hez került, amelyet a Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. (MBM) szakmai közreműködése, és az agrárminiszter döntéselőkészítő szerveként működő Bormarketing Bizottság felügyelete mellett kell felhasználni.

Maguk akartak dönteni az ágazati marketingről

Az MBM tevékenysége 2007-től indult be, miután a borászok hosszú időn át küzdöttek azért, hogy adóbefizetéseik egy részét közösségi bormarketingre fordíthassák. Ezért született meg a fent leírt rendszer. Ám az agrártárca hatáskörébe tartozó AMC, illetve az MBM közötti kommunikáció és együttműködés a tavalyi év közepén olyan pontra jutott (az MBM szerint nem kapták meg a működésükhöz szükséges pénzt), hogy az MBM az ősz végére már nem tudta az alkalmazottai bérét sem fizetni, nem hogy a kampányokat és azok tervezését.

A helyzet megoldását és az elkezdett projektek folytatását (Fröccskampány, Borszerda és Magyar bor mindenkor, illetve a Borkaland) hivatott szolgálni a Közösségi Bormarketing Kft. létrehozása, amelyet kezdetben úgy tűnt, a nagy többség is támogat. A Magyar Szőlő- és Bortermesztők Szövetsége által alakított kft. vezetése be is harangozta a sajtótájékoztatót, hogy bejelentse terveiket, és azt, hogy létrejöhet egy egység a borászok, az azokat tömörítő szakmai szervezetek és a minisztérium között. A helyzet fontosságát és bonyolultságát is mutatja, hogy számtalan termelő kiáltványt fogalmazott meg az új Közösségi Bormarketing Kft.-vel szemben (hogy az új szervezet ne férhessen hozzá a marketingpénzekhez), amelyet a sajtótájékoztató előtti estén juttattak el a sajtó képviselőinek. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is tiltakozó döntést hozott az új szervezet ellen.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az MBM volt munkatársai szintén egy levélben tudatták, hogy mi vezetett az MBM „csődjéhez”.

Mindeközben az új szervezetet megalakító Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége is kiadott egy közleményt.

Nézzük mit kíván tenni a Közösségi Bormarketing Kft.

Az előző bormarketing-szervezet főbb akcióinak folytatásával, a pénzek kezelésének nagyobb transzparenciájával, a befizető borászatok véleményének felmérésével és az eladás fokozottabb ösztönzésével indítja újra a Magyar Bormarketing Kft.-t a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége.

Tornai Tamás, a szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy minden olyan borászszervezet csatlakozását várják, amely a befizetőket tömöríti. Hozzátette: jó lenne minél szélesebb konszenzust teremteni a borásztársadalom tagjai és szervezetei között, mert a széttagolt, egymással harcoló érdekcsoportok és szervezetek közti bizalmatlanság és rivalizálás tovább növeli az ágazat versenyhátrányát.

Oláh László, az új kft. igazgatója a folytonosság fenntartása mellett kiemelte, hogy az új koncepció nagyobb súlyt helyez az ágazati szereplők véleményének becsatornázására, felméri a tavalyi exportpiaci akciók hatékonyságát, kiterjeszti a termelők, kereskedők, a HoReCa képviselőinek és a fogyasztóknak az oktatását, nagyobb intenzitással használja az internetet és a kereskedelmi láncokat.
– Ha tetszik, ha nem, az áruházláncok a borpiac leghatékonyabb disztribúciós médiumai, olyan országos hálózattal rendelkező értékesítési csatornák, melyek a legszélesebb fogyasztói rétegek felé képesek közvetíteni az egyre szebb magyar bort – tette hozzá a kft. vezetője.

– Ha a borászatok nem képesek együttműködni, a magyar borászkodás tragikus véget érhet – jelentette ki Tornai, hozzátéve: – Nagy felelősség újraindítani a bormarketinget; felszólítom valamennyi szervezetet, hogy csatlakozzon. Ha nem teszi, akkor is minden egyes elköltött forintról tájékoztatni fogunk mindenkit. A mi felelősségünk, hogy az pénzt, amit a borászok befizetnek, jól használjuk fel.

A sógorok példája is sikeres

A rendszerváltást követően a magyar borágazat az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazattá lépett elő. Sok helyen a megszűnő ipari és mezőgazdasági tevékenységek arra késztették a régiókban élőket, hogy elgondolkozzanak, mi tarthatja őket a víz felszínén. A történelmi hagyományok, a szőlőtermesztés több ezer éves hagyományai és Magyarország klimatikus és talajadottságai révén egyértelművé vált, hogy az ország több régiójában szinte egyetlen mentőövként a szőlőtermesztés és borkészítés jöhet szóba.

Mint ahogy számtalan más területen, itt is kiderült, hogy a sok szereplő sokszor egymásnak ellentmondó módon képzeli el az ágazat jövőjét. Ám a tapasztalat hiánya, a régi beidegződések sokszor vezettek és vezetnek zátonyra egy kezdeményezést. Azzal a világon semmi gond, hogy egy témát több oldalról is be lehet mutatni. Azt is majdnem képtelenség elvárni, hogy olyan döntés szülessen, ami mindenkinek jó. Azt azonban tudni érdemes, hogy csak összefogással és jó ötletekkel lehet sikerpályára állítani ezt az értékes ágazatot. Ahhoz, hogy működjön az ágazat, mindenkinek a saját háza táján érdemes rendet raknia.

Mindehhez remek példát szolgáltat nyugati szomszédunk, Ausztria. Nemrégiben nálunk járt Willi Klinger, az osztrák bormarketing szövetség elnöke, aki arról is beszélt, hogy hogyan lépett túl Ausztria a nyolcvanas évek közepi sokkoló borhamisítási helyzeten (és botrányon), és arról is szólt, hogy ötletekkel és összefogással lehet csak sikert elérni. Persze nem kell majmolni minden nyugatról jött dolgot, de ami működik, az működik. Közösségi elvek nélkül egy komplett ágazat is képes a széthullásra.

A cél úgy tűnik, mindenki számára egy: olyan hatékony eszközökkel támogatni a magyar bor itthoni és külföldi ismertségének megteremtését, amelyek valóban képesek életben tartani az ágazatot, és a nemzetgazdaságban betöltött helyét megerősíteni. A kérdés már csak az, hogy ki és milyen sikerrel, támogatottsággal teheti ezt meg.