Szepsy István, Mád

„A furmint őshonos fajtának tekinthető Tokajban, kialakulása évezredekig tartott, evolúciójuk együtt zajlott a termőhelyekével és magával a termesztési kultúrával. Rendkívüli a fajta változékonysága, nagy képessége van az ásványi anyagok hasznosításában, ezért is rendelkeznek jól iható szerkezettel a tokaji édes borok” – kezdi Szepsy István. „Nyugalmat, békét sugároznak, a világ édes borai közül »kifénylenek«, mert komplexitásuk és egyensúlyuk megdöbbentő. Száraz borként szintén jól iható, hosszan érlelhető, alkalmas arra, hogy a talajok, fekvések jellemző tulajdonságait rajta keresztül ismerje meg a fogyasztó.” (ez a terroir-bor – a szerk.)

„A száraz furmintnak súlya van, komoly szerkezete, de gyümölcsei is sokfélék, savai és ásványi anyagai pedig tipikussá és élvezhetővé teszik. A furmint nekünk a szőlőfajta maga, a népünk kialakulásának több ezer éves tanúja és segítő társa, apáink öröksége, unokáinknak is kapocs az ősi földhöz, eredethez. Büszkeségünk, amiért felelőséggel tartozunk. Tokaji gazdaságunknak az egyik alappillére, életfeladat, aminek meg akarunk és meg is fogunk felelni. Egy olyan magyar fajta, ami képes kifejezni a világ és önmagunk felé is, hogy kik vagyunk, és főleg kik lehetünk!”

Pók Tamás, Eger

Több száz éve a furmint az egyik legelterjedtebb fajta volt országszerte, Tokajtól Pécsig. Pók Tamás kapcsolata a fajtával nem új keletű. Néhány éve fedezte fel a Leányka-ültetvényen, hogy van néhány tő, amin a termés nem hasonlít a fajtára: sokkal karakteresebb, izmosabb savakkal büszkélkedik. Kiderült, hogy néhány tő furmintról van szó. Később ezek felhasználásával telepített be egy egyharmad hektárnyi területet, ahol most a hárslevelűvel együtt terem a furmint. A terület a Pajdos-dűlőben van, ezt a nevet viseli a bor is, ami furmint és hárslevelű házasítása. Pók Tamás azt is elmondta, hogy a fajta nem tartozik a borvidék választott és elfogadott fajtái közé, ezért nem is hozhatja forgalomba minőségi borként, csak földrajzi megjelöléssel rendelkező asztali borként. Persze ez a minőséget ebben az esetben nem csorbítja. A szabály az szabály... :)

A 2008-as Pajdos házasítás első töltésű hordókba került. Maga a borász is azt mondta, hogy még erősen fás, de ez csillapodni fog, a hordó szépen integrálódhat majd a borba. A fajta alkalmas arra, hogy hosszabb távra tervezzünk vele. Egy, a vörösborok készítésénél alkalmazott technológiát használtak a bor feldolgozásánál: egy kb. 25-30 napos macerációs folyamatnak vetették alá a szőlőt. A héjon erjesztés után nem préseltek, csak szűrtek. A bor szikár, erős lett.

Pók Tamás szerint egyre több egri termelő lát fantáziát ebben a hagyományos fajtában. Biztos benne, hogy még fogunk hallani az egri furmintról.

Spiegelberg István, Somló

A kézműves borairól ismert termelő érdekes próba elé állítja a fogyasztókat: két évjáratból származó, különböző feldolgozási technikával elkészített tétel segítségével igyekszik rávilágítani arra, hogy a furmint milyen változatos borokat produkál. A 2007-es tétel egy régi ötszáz literes hordóban készült (tizenhat hónapig erjedt és érlelődött), ősi somlói hagyományok szerint.

A somlói bortermelő a 2008-as tételt egy szintén ötszáz literes, de első töltésű tölgyfahordóba tette nyolc hónapra. Ráadásul ennél a tételnél battonage-technikát alkalmazott, azaz hagyta a bort a seprőn, közben felkeverve a leülepedett élesztősejteket. S hogy mit nyert(ünk) ezzel? Kevésbé éles savakat, krémesebb és mélyebb bort. Visszajelzések szerint a 2008-as sokak számára közérthetőbb, mint a 2007-es, ugyanakkor a hagyományos stílusnak, amit inkább az utóbbi képvisel, szintén fontos szerepet szán Spiegelberg István. Érdekes, hogy mind a két bort 2009-ben, egy időben hozta forgalomba – kíváncsi volt a reakciókra.

Arra a kérdésre pedig, hogy melyik típust kedveli jobban, csak annyit mondott:
„Nem szeretem favorizálni egyik boromat sem. Ez helyzet kérdése: mikor, kivel, hol, hogyan iszod a bort. Minden bornak meg van a maga helye.”

A borász azt is elárulta, hogy a ma ismert és elismert fajták – furmint, hárslevelű, juhfark, olaszrizling, tramini – közül a furmint az egyik legősibb fajta a Somlón. Ahogy Ambrus Lajos író is megörökítette: a régi magyar szőlőfajták közül hímnős virágú, tehát porzófajta, ami nagyban segítette elterjedését a Somlón is. Régi leírások szerint a Furmintot a virágelrúgásra hajlamos sárfehér fajta porzójául használták, azzal vegyesen ültették.

Aki kíváncsi arra, hogy milyen egy furmint a különböző borvidékeken, különböző borászok tolmácsolásában, az a Festetics-palotában vehet részt a nagy furmint-kalandban a Furmint Február-kóstolón.