Gondoltam teszek ismét egy próbát, és körülnézek a zuglói borszaküzletben. Ha gyakran – legalább hetente – vásárolunk bort, érdemes körülnézni környezetünkben, hogy találunk-e olyan szaküzletet, ahol van kedvünkre való bor. Ha jó helyet választunk, akkor még az is előfordulhat, hogy az üzletben figyelnek arra, hogy milyen típusú borokat kedvelünk, így mindig találhatunk igényünknek és pénztárcánknak megfelelő tételeket. Érdemes jól körülnézni, egyre több helyen kínálnak borokat, tehát választék van. Persze az ár még akkor is kérdéses, ha találtunk megfelelő választékot.

MiklósCsabi, Mór: Haramia 2007, félszáraz (Pinot blanc, Leányka, Tramini); Zuglói borszaküzlet, 1290 Ft

Heti sorozatunkban ismét egy fehér bort választottam. A választásban jelentős szerepe volt az árnak. Kétségtelen tény, hogy sokkal könnyebb jó ár-érték arányú fehérbort találnunk, mint vöröset. Persze ott vannak még a rosék és a desszert borok is. Jó rosét már találhatunk jó fehérbor árban is, sőt néha még alatta is. A desszertborok töménységük, gazdagságuk miatt sokszor nem azonos szerepet töltenek be a fent említett típusokkal. Ezeket általában nem a gyakori fogyasztásra szánjuk, inkább ünnepi alkalmakra. Bár ez a teória is megdőlni látszik abból a szempontból, hogy egyre többen keresnek olyan késői szüretelésű borokat, amelyek ugyan sokszor gazdag, telt és komplex borok, de mégis gyakrabban fogyaszthatóak, mint például egy aszú.

Izgatottan vártam, hogy van-e valami akció, illetve érkezett-e valami izgalmas tétel, amit nyakon lehet csípni és megörvendeztetni vele a kártyapartnereket. Volt. Ezúttal egy fiatal móri borász termékére esett a választás. A minap szerencsém volt végigkóstolni ifj. Kamocsay Ákos pincészetének, a Maurusnak móri borait, és be kell valljam, megragadta figyelmemet a borvidék. Döntésemben persze benne volt a jó tapasztalat és a kíváncsiság is. Manapság a borászok számára is izgalmas kérdés, hogy milyen ruhába öltöztessék borukat, hogy megtalálják a célközönséget.

A miklóscsabi által készített borok és a címkék is összhangban vannak, jellemzően alkalmasak arra, hogy egy fiatalabb célközönséget is megcélozzanak. A Haramia címkéje abszolút alkalmas arra, hogy magára vonja a vásárló figyelmét. Különösen jó ötletnek tartom, hogy a borász rövid, egyéni szövegekkel ismerteti borait, nem megmagyarázva, inkább csábítva, vajon mit üzenhet ez a címke és mi lehet a palackban. Plusz pont nálam, hogy még a dugó tetején is van üzenet, persze kapcsolódva a bor szellemiségéhez.
Annyit magyaráztam, hogy már kicsordult a nyál a számból.

Lássuk mennyire elvetemült ez a móri haramia?

Színben tiszta, citromsárga.

Illatban visszafogott, alapvetően virágok és fehér csonthéjasok sejlenek fel a háttérben, meg persze némi mineralitás. A borvidék kiválóan alkalmas arra, hogy olyan fehérborok szülessenek, amelyek teltek, kerekek, szép savgerinccel és annyi mineralitással, ami elegánssá teszi őket.

Ízleléskor azonnal érezni nyelvünk hegyén az édességet, ami inkább diszkrét, mint tolakodó. Magyar borról lévén szó félszárazként címkézték, azonban sokkal találóbb rá az angol off-dry kifejezés. Tulajdonképpen szinte száraznak érezzük a bort, főleg ilyen egészséges savak mellett, de az a pár gramm maradékcukor, ami visszamaradt az erjesztésből olyan krémességet biztosít a bornak, hogy azt érezzük, csúszik, és nem azt hogy édeskés. Ízben is érezni némi ásványosságot, de alapvetően gyümölcsös ez a Haramia, hecsedli és nektarin aromák vezetik a bort. Szépen rímel a maradék cukor a savakra. Tetszik ez az irány. Lecsengése közepes, a végén marad egy pici kesernye, de nem bántó. Összességében egy jól iható, kedves és jó ár-érték arányú bor, egyéni címkével és gondolatokkal.

Jó kóstolást!