Szertefoszlóban Obama öt évvel ezelőtti varázsa

Szupersztár, messiás, a világ reménye – ezekkel a jelzőkkel illették Barack Obamát, amikor öt évvel ezelőtt először választották meg az Egyesült Államok elnökévé.
Bár azóta sokan csalódtak az első fekete amerikai elnökben, támogatóinak egy része továbbra is hű hozzá.

A 2008. november 4-én éjjel a chicagói Grant parkban készült felvételek az egész világot bejárták. A képeken több százezer amerikai ünnepelte Obamát, akit nem csak hazájában, de az egész világon nagy lelkesedéssel fogadtak.

Az Egyesült Államok történetének egyik legizgalmasabb választási kampánya során a szinte az ismeretlenségből előbukkant jogász először demokrata párttársát és ellenfelét, Hillary Clintont, majd a republikánus jelöltet, John McCaint ütötte ki a nyeregből.

„Sokáig tartott, de ma éjjel, annak köszönhetően, amit ma a választáson véghezvittünk, ebben a döntő pillanatban megérkezett a változás Amerikába” – mondta a karizmatikus, lendületes és optimista Obama a nagy győzelem pillanatában.

Öt évvel később sokan már csak egy kényszeredett mosollyal nyugtázzák, ha az Obamát a Fehér Házba juttató „remény és változás” jelszavakat hallják. Bár a Nobel-békedíjas elnök a tavaly novemberi választások eredményeképpen újabb négy évig vezetheti az Egyesült Államokat, népszerűsége mélyponton van. Egy közvélemény-kutatás szerint a választók mindössze 42 százaléka elégedett a munkájával, holott hivatali idejének kezdetén ez az arány még 70 százalék körül mozgott. Ami azonban új, hogy személyének varázsa is kezd megkopni, és egyre kevesebben látják kedvező fényben.

„A java még hátravan” – mondta Obama 2012. november 6-án, újraválasztásának napján ugyancsak Chicagóban. Ma ez a kijelentés sokak szemében erős túlzásnak tűnhet.

Az Egyesült Államok 44. elnöke egyik belpolitikai válságtól a másikig bukdácsol, és a beígért reformok is elbuknak a kongresszusban a megerősödött republikánus ellenzék ellenállásán. A nép pedig egyre erősebben kételkedik Obama vezetői képességeiben.

A külpolitikában is hasonló a helyzet: emberjogilag megkérdőjelezhető dróntámadások, lehallgatási botrányok, gyávának tekintett Szíria-politika, a környezetvédelemtől a guantanamói fogolytábor felszámolásáig sorjázó beváltatlan ígéretek és földbe döngölt remények övezik az amerikai elnök útját.

„Az Egyesült Államok sebezhetőbb, mint valaha, és kevesebb szövetségese, valamint katonai és diplomáciai befolyása van, mint bármikor az első világháború óta” – írta Dennis Prager konzervatív író. Mindegy, hogy kül- vagy belpolitika, „csaknem minden, amihez nyúlt, rosszabb lett” – összegzi az elnök első öt évét Prager.

Azonban a bírálók mellett szép számmal akadnak hű támogatók is, akik szerint Obamának sikerült kivezetnie az országot az utóbbi 80 év legkomolyabb gazdasági válságából. 2009 óta lassan, de biztosan csökken a munkanélküliek aránya, míg a költségvetési hiány megfeleződött. Moszkva és Washington új szerződést (START III.) kötött a két ország nukleáris arzenáljának csökkentéséről, emellett pedig az elnök fáradhatatlanul küzd a terrorizmus ellen, aminek köszönhetően sikerült likvidálni Oszama bin Ladent, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet alapítóját. Az iraki háború véget ért, és lassan Afganisztánból is kivonulnak a külföldi csapatok. Szakértők szerint a katasztrofális kezdetek ellenére az Obamacare-nek nevezett egészségügyi reform az utóbbi évtizedek legjelentősebb szociális törvénycsomagja az Egyesült Államokban.

Elődjéhez, George W. Bushhoz képest Obama megítélése még mindig kimagasló, de aki a világ megváltoztatását, az atomfegyverek felszámolását és a muszlimokkal való megbékélést hirdeti, és mindössze tizenegy, hivatalban eltöltött hónap után elfogadja a Nobel-békedíjat, az ne csodálkozzon, ha magasabb mércével mérik.

Szakértők szerint az elnök egyik legnagyobb hibája, hogy nem akar szembenézni a kormányzás kellemetlen valóságával.

Obama „a kongresszussal való mindennapi egyezkedések helyett inkább nagy beszédeket tart, a lépésenkénti változtatás helyett átfogó reformokról ábrándozik, és a külföldi államfőkkel való kapcsolatok ápolásával szemben előnyben részesíti a nagy külpolitikai ambíciókat” – írta a The Washington Post című amerikai napilap. A baj csak az, hogy ezzel a magatartással az elnök kockára teszi eddigi örökségét is.

Cikk ajánló

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan