A politika nagy öregjeinek pódiumvitája

Huszonhárom percig bírta cigaretta nélkül, aztán a szigorú dohányzási tilalom ellenére rágyújtott Helmut Schmidt volt német kancellár a müncheni biztonságpolitikai konferencián, amelyen külön beszélgetésre hívták meg a politika 90 év körül járó nagy öregjeit, hogy jelenlétükkel is fémjelezzék az 50. találkozó jubileumi mivoltát.
A nemzetközi biztonság múltja, jelene és jövője című szombati pódiumvitára a kerekesszékben ülő 95 éves exkancelláron kívül meghívták a 87 éves Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnököt, Helmut Schmidt közeli barátját, a 90 éves Henry Kissinger volt amerikai külügyminisztert és a 91 éves Egon Bahrt, Willy Brandt kancellár bizalmasát, az új német keleti politika atyját. Hogy a résztvevők átlagéletkorát sikerült mégis lenyomni a "laza" 75 évre, az az 50 éves lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski és a 48 éves volt brit külügyminiszter, David Miliband jelenlétének köszönhető.

A dpa tudósítása szerint a nagy történelmi, gyakran filozófiai mélységű vita vezetőjének, Josef Joffénak, a Die Zeit című hamburgi hetilap főszerkesztőjének olykor meglepő eredménnyel sikerült megmozgatnia a nagypolitika "dinoszauruszait". Amikor például egyórányi beszélgetés után Helmut Schmidtnek szegezte a kérdést, hogy szerinte tíz év múlva fog-e még létezni a NATO, a volt kancellár lehurrogta: "számomra eléggé közömbös, hogy létezni fog-e tíz év múlva". Schmidt hozzátette, hogy az addigi vita neki nem különösképpen tetszett, mert csak az elmúlt 50 évvel foglalkozott. "Ez talán az életkorom miatt van így: én szívesebben foglalkozom a következő 50 évvel" - mondta.

A jövőorientáltságnak megfelelően Helmut Schmidt, aki 1963-ban hamburgi szenátorként Henry Kissingerrel, akkor még mint a Harvard Egyetem professzorával együtt az akkor még hadtudományi tanácskozásnak (Wehrkundetagung) nevezett konferencia első résztvevői közé tartozott, az emlékülésnek rögtön a kezdetén öt percen át beszélt a lakosság növekedéséről és a városiasodásról. "Ezeknek az embereknek a többsége városokban fog élni, egymás hegyén-hátán, és megvezethető lesz. Ez olyan biztonsági probléma lesz, amellyel a konferencia még nem foglalkozott" - hozta fel a témát, amelyről aztán nem is esett több szó. Schmidt egy órán át majdnem mozdulatlanul ült a kerekesszékben, kezét a botjára támasztva, ha éppen nem a hamutartó körül matatott - írta a dpa.

Sokkal közlékenyebb volt Kissinger és Bahr, akik áttekintették az idők folyását. Kissingernek például sikerült attól a kérdéstől, hogy a Napóleont legyőző Wellingtonnak mennyi tapasztalata volt a gerillataktikával, majdnem minden megerőltetés nélkül hidat vernie az első világháború kezdetéhez, majd óva intenie az erőszak alkalmazásától a japán-kínai szigetvitában.

Megjegyezve, hogy az amerikaiakkal már a konferencia kezdeteinél problémák voltak, Egon Bahr a rövid hatótávolságú rakétákkal való pótfegyverkezésre emlékeztetett, nem tudva magába fojtani a hajdani vitákra utaló "minél rövidebb a hatótávolság, annál halottabbak a németek" megjegyzést, de aztán elismerte, hogy a félelem egyensúlya a két szuperhatalom között "a lehető legjobban működött", mert végül is "egyedül ők döntöttek a rakétákról".

Erre Henry Kissinger felpattant a foteljéből és kijelentette, soha egyetlen amerikai kormány sem játszott el a gondolattal, hogy német földön vívasson meg egy atomháborút. "Azt akartuk, a szovjetek tudják, hogy nem támadhatják meg Nyugat-Németországot anélkül, hogy az amerikai rakétákat is megtámadják. Minden kormánynak értenie kellett belőle: ha Berlint megtámadják, az Egyesült Államok hadba lép".

A nagypolitika öregjei egyetértve állapították meg, hogy sok minden megváltozott a biztonságpolitikában. Egon Bahr arról beszélt, hogy az emberiség legnagyobb új találmánya - az elektronikus sugarak - mennyire megváltoztatja a világot, s felvetette az elektronikus hadviselés lehetőségét. "Bármikor csapás érheti villamosáram-rendszerünket, s még csak azt sem fogjuk tudni, hogy honnan jött".

Ezzel egyetértett Henry Kissinger is, hangsúlyozva, hogy "a hatalom alkotóelemei drámai módon megváltoztak".

Valéry Giscard d'Estaing, a legfiatalabb az öregek közül, visszatérően jövendőbeli ázsiai konfliktusokra mutatott rá.

Helmut Schmidt végül úgy találta, hogy a vitában nem a lényegről beszéltek. "Ha az Európai Unió továbbra is úgy pepecsel, mint az elmúlt tíz évben, akkor lehet, hogy a NATO még létezni fog tíz év múlva, de az EU nem" - mondta. Szerinte az európaiak túlbecsülik jelentőségüket, "múltorientáltak", és "lehet, hogy hamarosan egyáltalán nem lesz nagy szerepük".

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan