70 éve tört ki a varsói felkelés

Hetven éve, 1944. augusztus 1-jén Honi Hadsereg, a londoni lengyel emigráns kormány fegyveres szervezete fegyveres felkelést robbantott ki Varsóban a megszálló németek ellen. A szovjet Vörös Hadsereg nem sietett a felkelők segítségére, így a küzdelem két hónap után elbukott.
Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német lerohanását követően Wladislaw Sikorski tábornok vezetésével lengyel emigráns kormány alakult, amely a megszállt területeken működő lengyel földalatti államot és annak fegyveres erejét, a mintegy 350 ezer főt mozgósító Honi Hadsereget (Armia Krajowa, AK) irányította.

Miután a náci Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, a Vörös Hadseregen belül, szovjet területen is harcoló lengyel alakulatokat állítottak fel. 1942-ben a kommunista vezetésű Lengyel Munkáspárt is megalakította saját fegyveres szervezetét, a Népi Hadsereget (Armia Ludowa, AL), amely a Honi Hadsereggel hol együttműködve, hol azzal rivalizálva lengyel földön vívott partizánharcot a nácik ellen. Az AL 1944 júniusában beolvadt az 1. Lengyel Hadseregbe, amely a szovjetek oldalán részt vett a lublini térség felszabadításában.

A londoni lengyel emigráns kormány egy nagyszabású németellenes felkelés kirobbantásától várta hazai pozícióinak megszilárdítását, úgy vélte: ha Varsót az AK még a front odaérése előtt felszabadítja, a Szovjetunió kénytelen lesz számottevő partnerként tárgyalni vele az ország jövőbeni berendezkedéséről. A felkelés kirobbantásáról 1944. július 26-án határozott az AK főparancsnoka, Tadeusz Bór-Komorowski tábornok, akit sürgetett az idő: öt nappal korábban ugyanis megalakult a nagyrészt kommunistákból álló Nemzeti Felszabadítás Lengyel Bizottsága, amely a szovjet erők által felszabadított lengyel területeken átvette a hatalmat. Stanislaw Mikolajczyk, a londoni kormány vezetője Moszkvában próbált egyeztetni a felkelésről, de a szkeptikus Sztálin nem ígért katonai segítséget.

1944. augusztus 1-jén 17 órakor 50 ezer rosszul felfegyverzett lengyel kezdett harcba 15 ezer jól felszerelt német katonával szemben, akiknek száma hamarosan 50 ezerre nőtt. Az Erich von dem Bach-Zelewski SS tábornok vezette németek tüzérséget, rakétavetőket, légierőt és páncélfegyvereket is bevetettek, a felkelők többnyire kézi fegyverekkel küzdöttek. Ennek ellenére az első négy napon a lengyeleknek jelentős veszteségek árán, de sikerült ellenőrzésük alá vonniuk Varsó jelentős részét. A felkelőkhöz csatlakoztak a Népi Hadsereg (AL) fővárosi osztagai is, a főváros lakossága biztosította a katonaság hátterét konyhák, kórházak, mentőegységek, tűzoltóság, fegyverműhelyek, postaszolgálat felállításával. A felkelők rádiót működtettek, újságot adtak ki, megszervezték a kapcsolattartást az egyes harci helyszínek között.

A győzelemre minden önfeláldozás és hősiesség ellenére sem volt esély külső segítség nélkül. Miután augusztus 3-án a németek a Visztulánál, Varsótól 25 kilométerre megállították a Vörös Hadsereg előrenyomulását, az AK főparancsnoksága parancsot adott az aktív védekezésre való áttérésre.

Sztálin 1944. augusztus 13-i hivatalos nyilatkozatában, majd Churchill brit miniszterelnökhöz küldött augusztus 16-i levelében a varsói akciót "bűnös könnyelműségű vállalkozásnak" minősítette, amelyhez Moszkva az adott helyzetben "katonailag nem tud kapcsolódni". A Vörös Hadsereg megpróbálkozott ugyan Varsó jobb parti városrésze, Praga elfoglalásával, de a német páncélos haderő megállásra kényszerítette (vagy az azóta is vissza-visszatérő vád szerint Sztálin leállította a támadást). A nyugati szövetségesek repülőgépről próbáltak fegyver- és élelmiszer-utánpótlást juttatni az ellenállóknak, de a csomagok java része német kézre került.

Augusztus 14-én a Honi Hadsereg a főváros körzetében ténykedő csapatai a felkelők segítségére indultak, de a szovjetek ezt megakadályozták, a tiszteket letartóztatták, a katonákat táborokba zárták. Ugyanakkor a Vörös Hadsereg keretében működő 1. Lengyel Hadsereg egyik zászlóalja megpróbált hídfőállást kiépíteni a Visztula bal partján, de a németek súlyos harcokban megsemmisítették őket.

A magukra maradt felkelők vezetői október 2-án írták alá a kapitulációt. A 63 napon át tartó harcokban 21 ezer lengyel katona vesztette életét vagy tűnt el, 5 ezer megsebesült, 16 ezer hadifogságba esett, s mintegy 180-200 ezer civil is életét vesztette. Német részről 17 ezer katona esett el vagy tűnt el, 9 ezer sebesült meg. A németek a harcok után kíméletlen vérfürdőt rendeztek, Varsó mintegy félmilliós lakosságát kitelepítették, 150 ezer lengyelt Németországba hurcoltak kényszermunkára, a főváros 85 százalékát a földdel tették egyenlővé.

A varsói felkelés értelméről, hasznáról máig tart a vita. Egy lengyel történész szerint "A maga idejében a felkelés katonailag és politikailag egyaránt kudarcot vallott. Hosszú távon azonban az ellenállás jelképévé vált, és azóta is lelkesíti a lengyeleket." A felkelést csak 1989 után értékelhették méltóképpen Lengyelországban. A felkelés emlékműve 1989-ben épült fel a lengyel fővárosban, a Varsói Felkelés Múzeumát 2004-ben nyitották meg.

Cikk ajánló

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan