Epres Panni gyönyörű verssel üzent a gyermekeinek

Epres Panni és családja ritkán enged betekintést a család életébe, Benedek Tibor gyermekeiről például soha nem posztolnak képeket. A híres família igyekszik megtartani a magánéletet, kevés kivételtől eltekintve nem a közöségi tereken élik a hétköznapjaikat. Éppen ezért érdekes minden olyan posztjuk, amiben bármilyen apróságot elárulnak magukról. 

Megtört szívek 

Benedek Tibor lassan négy évvel ezelőtt hagyta maga mögött a földi létet, és a családja, bár igyekszik feldolgozni az elfogadhatatlant, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és törődő édesapa hiánya sosem múlik el… Az életnek azonban mennie kell tovább, muszáj, hiszen itt van egy gyönyörű, még mindig fiatal özvegy és két közös gyermek, akiknek tartalmas jövőképet kell mutatni. Epres Panni meg is tesz mindent annak érdekében, hogy Mór (16) és Barka (14) olyan életet éljen, amilyet az édesapjuk is szívesen látna. 

Szép üzenet 

Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját, ebből az alkalomból választott egy különlegesen szép verset Epres Panni, aki az Instagram-oldalán osztotta meg a közönséggel Várnai Zseni örökérvényű és megindítóan szép sorait. A verset az édesanya a gyermekeinek dedikálta. 

Várnai Zseni – Mi legyek még?

Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, – ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe kínt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.